A titok nem most, hanem pár száz évvel ezelőtt bukkant fel először, amikor a tihanyi apát egy 1798-as levélben hívta fel a figyelmet arra, hogy a Balaton iszapjában kimosható méretű drágakőszemcsék és arany is található - írta a Szeretlek Magyarország. Az apát akkor maga is kutakodott, és felfedezte, hogy már a rómaiak is sejtették, hogy arany lapul a víz alatt, az ottani aranymosók ugyanis gyakran bukkantak arrafelé az értékes nemesfémre.
Az apát levele mozgatta meg aztán a fantáziáját Hollóvasvári István bányamérnöknek, aki rögvest kutakodni kezdett, még két igen tehetséges mosót is felkért, akik a tó 61 különféle helyről vettek neki 10-10 kilogrammnyi homokot, a minták pedig bizonyítottan aranyat tartalmaztak. Rögtön megállapították, hogy a mintákban 100 kilónként két szem, úgynevezett sárarany volt, aminek az értékét Hollóvasvári 23 karátosra becsülte, ami a mai árfolyamon kilónként 15 millió forintot ér. Számításai szerint pedig, ha a tavi sáraranyat kitermelnék, akár 120 tonnányit, azaz 1800 milliárd forintnyi aranyat nyerhetnének.
Ez azonban vélhetően örökre a tó fenekén marad majd, ugyanis az aranybegyűjtésnek súlyos ára lenne: nemcsak a kitermelési költség haladná még a talált arany értékét, de emellett olyan mértékű rombolással járna, hogy az a Balatont örökre sivataggá változtatná. Így nagy az esély arra, hogy meg kell elégednünk a tudattal, hogy valójában aranyozott vízben fürödhetünk nyaranta.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.