Most lerántjuk a leplet a falfirkákról: rongálás vagy művészet?

Míg számos országban támogatott vagy legalábbis szabályozott művészeti forma, addig nálunk szabálysértésnek minősül a graffiti, mégis rengeteg helyen találkozunk vele. Van, aki szerint feldobja a szürke panelfalakat, és egy kis színt visz a fakó terekbe, más szerint megtöri az egységes városképet, ezért nincs helye a falakon.

A graffiti a „street art” egyik ága, amely már 60-as években felütötte a fejét Amerikában. Magyarországon rengeteg graffitit látunk, „aluljáró művészetnek” is nevezik, hiszen legtöbbször aluljárókban találkozhatunk vele. A rajzok nagyon változatosak a legegyszerűbb ábráktól egészen a fotó minőségű fújásokig.

A graffitire egy ideje már nem érdemes úgy tekintenünk, mint pusztán lázadó lakótelepi gyerekek deviáns megnyilvánulásának eredménye, hanem sokkal inkább, mint művészetre és így az önkifejezés eszközére. És mint művészeti értékkel bíró tevékenység a graffiti számos funkcióval rendelkezik, azon kívül, hogy lehet nagyon szép. Tartalomtól függően kiveheti például a részét a társadalmi szerepvállalásban, különböző csoportoknak a megnyilvánulási eszköze lehet és az előzőekből adódóan természetesen politikai funkcióval is bír. A műfajt a csodálatos Banksy vitte a csúcsra, de talán Keith Haring street artos rajzai sem idegenek, főleg hogy gyakran jönnek velünk szemben pólón, bögrén és egyéb ajándéktárgyakon. Nem utolsó sorban pedig így tiszteleghetünk a nagyok előtt, graffitivel például emléket is állíthatunk, ahogy ez Óbudán meg is történt gyönyörű alkotás született Maradonáról. A Metropolnak most TakerOne munkáitól esett le az álla, melyek az újpesti Ligeti József utcában találhatóak, és melyekről akár azt is hihetnénk, hogy fényképek.

Utánajártak és kiderítették, hogy hiába tetszik a lakóknak graffitis díszítés, a falra fújt műalkotások sajnos falnak ütköznek, ugyanis a főépítésznek nem tetszik és egyúttal az egységes városképet is jelentősen befolyásolja. A graffiti készítője TakerOne világhírű graffitis, akit az itt lakók már mind jól ismernek. Az újság az arra járókat kérdezte, mi a véleménye a páratlan graffitikről, mennyire tartják művészetnek?

Más környezetben lenne a helye

„Mi most látjuk először, a képek maguk nagyon szépek, viszont nem ez erre a megfelelő hely. Inkább egy erre kijelölt külön falon látnám szívesen, de itt is el tudnám képzelni, ha nem ennek az épületnek az oldalán lenne, inkább egy téren tudnám elképzelni, vagy egy közösségi helyen, mondjuk a belvárosban, ahol van élet, fiatalok lazaság. Itt sajnos nagyon el van dugva, pedig jól néz ki. Ha valaki ezt ilyen szinten űzi, az szerintem művészet – számol be a Metropolnak Dani.

Úgy látom, hogy eléggé felújításra szorul az épület, nyilván feldobják valamennyire a rajzok, de kicsit eltér a környezettől. Szépek, nekem a madár tetszik a legjobban

- fejti ki véleményét Andi.

Még a nyugdíjasoknak is tetszik, mert nem ijesztő

– Én mindig megnézem, annyira változatos, nagyon tetszik, és nem rémisztő, nincs benne semmi félelmetes. Az én családomban vannak jó kézügyességgel megáldottak, így én egy kicsit más szemmel nézem. És mindig változik, de eddig még nem láttam, amikor festik. Szép, és felhívja az ember figyelmét, hogy más is van, nem csak ez a szürke fal, ami itt a környéken körülvesz minket. Én ezt mindenféleképpen művészetnek tartom. Nap mint nap járok erre és nagyon kellemes, csak pozitívan tudok róla beszélni - mondja a nyugdíjas Marcsi.

van, aki szerint Gettósít

Nem vagyok a híve, mert gettósít, teljesen mindegy mekkora a művészeti értéke, természetesen azt én is látom, hogy nem csúnyák, de szerintem ez gettósít

- ad hangot benyomásának a környéken lakó Tibor.

Reméljük az alkotás még sokáig itt marad. A Metropol azt is kiderítette, hogy a graffitik lefestése sem megoldás, hiszen amint lefestik, másnapra már újabb graffitik lesznek rajta. Ezért is találták ki ezt kivételes megoldást az itt lakók, ha már nem tudják megállítani a frissen festett falak rongálását, akkor legyen rajta valami olyan szép alkotás, amit a többi graffitis is annyira értékesnek lát, hogy tiszteletből sem fúj rá.