Zsuzsa és Attila egy internetes társkeresőn ismerkedett meg, majd három hónap ismeretség után szembesültek azzal, hogy hamarosan szülők lesznek.
– Megszületett Bogi, aztán mi is éltük az átlagemberek életét. Dolgoztunk, Bogi elkezdte az óvodát, minden ment a maga útján – meséli történetüket Zsuzsa. – Aztán amikor egyik délután elmentem Bogiért az óvodába, láttam, hogy ott ül az asztalnál kicsit fura fejtartással, valami nagyon erőteljes felismerés volt bennem: baj van!– emlékezett vissza Zsuzsa.
A vizsgálatok után az orvosok azt mondták, hogy kicsit több mint egy évet élhet.
– Az MRI-beutalóra rá volt írva: agydaganat. Azt gondoltam, hogy nem, ez nem lehet, majd ki fog derülni, hogy ez csak valami félreértés – emlékszik vissza a szörnyű napra Attila.
– Az öt és fél éves kicsi lányom fejében, az agytörzsben egy 4x4 centis daganatot találtak. Elmondták, hogy nem sokkal több mint egy éve van hátra. Elkezdődött az élet-halál harc – mesél a nehéz időszakról Zsuzsa.
Hogyan mondanám el egy ötéves kislánynak, hogy meg fog halni?
– Hat hétig jártunk sugárterápiára. Minden kezelés alatt ott voltam vele, olvastam a kedvenc meséit, miközben imádkoztam. Végül alulmaradtunk, Bogica 2014. márciusban visszament a jóistenhez – osztja meg Zsuzsa felfoghatatlan veszteségét a Metropollal.
– Miután elment Bogi, az élet maga volt a pokol, csak azt tudtam, hogy utána akarok menni, hiszen mellette van a helyem, vigyáznom kell rá – fakad ki Zsuzsa.
– Nemcsak Bogi elvesztése miatti új életet kellett tanulnom, azzal is szembe kellett néznem, hogy mi lesz a házasságunkkal. Elkezdődött a gyászverseny a férjem és köztem. Haragudtam Attilára, hogyan képzeli, hogy neki is ugyanúgy fájhat, mint nekem?! Amikor összeházasodtunk, komolyan gondoltuk az „igent”, egy válással aláástuk volna a család szentségét, a kislányunknak tett ígéretünket. Hogyan is fordíthatnék hátat annak az embernek, aki által feleséggé és anyává válhattam? – meséli Zsuzsa.
Közös lelki értékeikkel mentették meg a házasságukat.
– Meg lehet tanulni ezt a másik életet, kislányunkkal a mennyországban – osztja meg jelen gondolatait lapunkkal Attila. – Zsuzsival mindig is nagyon hasonlóak voltak ezek az értékek, amelyek három szóban: Isten, haza, család. A másik legfontosabb pedig: szeretet, tisztelet és türelem – folytatja.
– Újra szerettünk volna gyereket, de rettenetesen rosszak voltak az eredményeink. Gyakorlatilag kimondták, hogy mi meddő párnak számítunk. Fél év kemény önismeret, lélekterápia után, 43 évesen csodát láttunk a férjemmel, a jóisten munkálkodását, két pici szívecske dobogását – mosolyog Zsuzsa.
Azóta megszületett Boróka és Boldizsár, akiknek természetes, hogy van egy testvérük, aki a mennyországban lakik.
– Az ikreknek az első pillanattól fogva meséltünk, mesélünk Bogikáról. Gyakran kisétálunk a temetőbe, amit elneveztünk „Bogika kertecskéjének”. Jönnek, megsimogatják a kicsi szobrot, adnak rá puszit.
Kislányuk halála után a házaspár létrehozott egy alapítványt a rákos gyerekekért.
– Miután Bogi elment, létrehoztuk a Bátor Kicsi Lélek Alapítványt. Azon dolgozunk, hogy műszereket, felszereléseket adományozunk kórházaknak – zárja gondolatait Zsuzsi, aki szerint sosem szabad feladni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.