Városi legenda: Járványként terjedt a röhögőgörcs az iskolások között

Fájdalom követte a nevetést 

1962. január 30-a teljesen átlagos iskolai napnak indult a mai Tanzánia területén lévő kashasai missziós lányneveldében. Aztán olyan esemény történt, ami nemcsak számukra, de az egész világ számára emlékezetes lett az az­óta is páratlan röhögőgörcsjárvány miatt.

Először három lányon tört ki, de elképesztően gyorsan terjedt a kór, később 95 tanuló kapta meg, ami végül az iskola két hónapig tartó bezárásához vezetett. Az irányíthatatlan, később szorongásos sírógörcsbe fulladó nevetéssel nem tudtak mit kezdeni, a 12-18 év közötti diákok nem tudtak véget vetni szenvedésüknek, volt, aki 16 napon keresztül nem tudta abbahagyni a röhögést. Voltak, akik sírógörcsöket, izzadást, fájdalmakat és légzési problémákat is tapasztaltak magukon, nem beszélve arról, hogy mennyire megerőltető és fárasztó volt a szervezetük számára a szűnni nem akaró hahotázás. A jelenséget nem betegség vagy vírus okozta, a tudósok tömegpszichózisnak minősítették. Az biztos, hogy a tanárok nem kapták el a nevetőjárványt, de az iskolát megbénította, végül be is zárták. 

Továbbterjedt a falun

A furcsa kórságot nem állították meg a falu határai, szélsebesen továbbterjedt, járványszerűen kezdett szétszóródni a környékbeli falvakban és településeken. 1962 tavaszára már több ezer ember elkapta. Áprilisban és májusban is felütötte a fejét a kór, az érintettek ezúttal is diákok, illetve fiatal felnőttek voltak. A kashashai iskolát májusban megnyitották, de június végén ismét kénytelenek voltak bezárni, addigra a nevetőjárvány már eljutott Bukobába is, ami igen vidám pillanatokat szerzett 48 lánynak. A megmagyarázhatatlan jelenség végül 6-18 hónapig volt jelen a tanganyikaiak életében, mielőtt végleg lecsengett. Eközben 14 iskolának kellett bezárnia a kapuit. Érdekesség, hogy azóta sem történt még hasonló 
eset sem. 

Nyávogtak az apácák

A tömegpszichózis, mint jelenség nem ismeretlen a tudósok számára. Háromszáz éven át okozott problémát az 1400-as évektől, hogy a családjuk által zárdába száműzött fiatal lányok ördögi megszállás jeleit mutatták szerte Európában. A szigorú szabályokat képtelenek voltak elfogadni, mint ahogy a tétlenség is óriási kihívást jelentett számukra. Bekerülésük után pár héttel furcsa szokásokat vettek fel.

Voltak, akik macskaként kezdtek viselkedni, cicahangon nyávogtak, és fára másztak. Egy nagy francia kolostorban a nők rendszeresen kórusban nyávogtak órákon át, és csak akkor csendesül­tek el, amikor megverték őket a katonák. John Waller történész szerint a tömeges hisztériát a drasztikusan szigorú vallási szabályok és a stressz váltották ki.

Egy másik feljegyzés szerint 1374-ben a Rajna-partján több faluban is furcsa kór ütötte fel a fejét. A rejtelmes betegségnek egyetlen tünete volt: a tánc. A helyiek egy senki más által nem hallott zenére mozogtak tömegesen. Akik elkapták a kórt, még akkor sem tudták abbahagyni a táncolást, amikor bezárt a kocsma, vagy ha elfáradtak.

Voltak, akik egész egyszerűen addig ropták, amíg végkimerülésben össze nem estek. Ahogy jött, ez a kór el is múlt, de majdnem kétszáz évvel később, Strasbourgban egy nő ugyanezeket a tüneteket produkálta, és hamar megfertőzött másokat is. Ez már veszélyesebb volt elődjénél, a bulizók egymás után haltak meg, ki szívrohamban, ki agyvérzésben, ki kiszáradásban. A tudósok és a történészek agyát sem hagyja nyugodni a rejtélyes táncmánia. Az egyik elmélet szerint az anyarozs, azaz a rozson élősködő, hallucinogén hatású gombafaj okozta a megállíthatatlan 
táncikálást.