Az írónő, Sidonie-Gabrielle Colette végül kilépett férje, Willy árnyékából, amikor sikerült bizonyítania, hogy ő a Claudine-ről szóló pajzán regénysorozat valódi szerzője. A művek ugyanis eredetileg álnéven jelentek meg, és a férfi aratta le érte a babérokat, aki nemcsak kihasználta, hanem meg is csalta Colette-tet. Végül a válás után az írónő saját jogán is híres lett. Életéből legutóbb Keira Knightley főszereplésével készült film.
A festőnőt férje, Walter fosztotta meg a sikertől, amikor saját nevén értékesítette a képeit. Azzal igyekezett meggyőzni Margaretet, hogy így könnyebb vevőt találni a nagy szemű alakokat ábrázoló festményekre. Végül a nő beperelte a férjét, és a bíróságon azzal nyert, hogy míg ő képes volt festeni ott egy képet, a férje hozzá sem tudott fogni. Tim Burton rendező forgatott a történetükből filmet.
Az asztrofizikusnő 1967-ben elsőként észlelte az égitestek szokatlan mozgását, a pulzárokat, ami hatalmas felfedezésnek számított. Olyannyira, hogy hét évvel később két férfimunkatársa, Antony Hewish és Martin Ryle Nobel-díjat kapott érte. Susan nevét viszont meg sem említették. Csak fél évszázaddal később kapott némi elismerést.
A fizikusnő tagja volt annak a csapatnak, amely felfedezte a nukleáris maghasadást. Bár a jelenséget először Otto Hahn és Fritz Strassmann hozta létre, az elméleti magyarázatot Lise adta meg. Kémiai Nobel-díjat 1944-ben mégis csak Hahn kapott érte, a nő nevét meg sem említették. Ennek ellenére tudományos körökben nagy elismerést szerzett munkásságával.
Ő készítette 1952-ben a londoni King’s College-ben a Photograph 51 néven ismert felvételt a DNS-ről, amelynek alapján fény derült annak kettős spiráljára. Ám azt végül három férfi publikálta, így 1962-ben Francis Crick, James D. Watson és Maurice Wilkins kapta a Nobel-díjat. Rosalind neve szóba sem került. Az 1958-ban petefészekrákban meghalt tudósnő érdemeihez ma már nem fér kétség.
A mikrobiológus munkája hozzájárult a baktériumok genetikai öröklődésének és a génszabályozásnak a megismeréséhez. Ám 1958-ban első férje, Joshua Lederberg kapta az orvosi Nobel-díjat George Beadle-lel és Edward Tatummal. Esther eredményeit nem ismerték el, sőt a Stanford Egyetemen sem kapott soha pozíciót.
Az 1940-es években a Columbia Egyetemen kezdett dolgozni a fizikusnő, ahol a sugárzásészlelést és az urándúsítást tanulmányozta. Eredményei miatt több korábbi fizikai elmélet is megdőlt, sőt vizsgálataival az atombomba megalkotásához is hozzájárult. 1957-ben azonban egyik fontos felfedezéséért két kollégája, Tsung-Dao Lee és Chen Ning Yang kapta a fizikai Nobel-díjat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.