Egy hónapja nem tud végső búcsút venni édesapjától Kiss Endi

Április elején jött a szomorú hír: elhunyt a Hooligans villámkezű dobosának édesapja. Kapcsolatuk soha nem volt kiegyensúlyozott, Kiss Endi csak kétéves volt, amikor a szülei elváltak. Ezután csak ritkán találkozott az édesapjával, ekkor kezdett kapcsolatuk viharossá válni - tudta meg a Ripost.

Abban az időben nehezebb volt megoldani, de édesapja évente csak néhány alkalommal tudta meglátogatni a fiát. A nagyobb fellángolások ellenére sem alakult ki közöttük igazi apa-fia kapcsolat, valahogy nem értették egymást.

Végül nyolc éve egy vitát követően úgy megsértődött a férfi, hogy nem állt szóba többé a fiával. Aztán nemrég kórházba került, Endi pedig nem törődve a múlttal, azonnal meglátogatta a férfit.

A halála előtti hetekben végre sikerült közelebb kerülniük egymáshoz és bár Endi sokat szenvedett miatta, mégis ő lesz az, aki megadja apjának a végtisztességet. Endi a Ripost-nak elárulta, miért nem temették még el az édesapját.

„A koronavírus miatt még nem tudtuk elbúcsúztatni apámat. Sokan a családból vidékről utaznak fel Budapestre, de a szabályozások miatt eddig ez nem volt megoldható. Apám kérésére hamvasztani fogják őt, és amint ez megtörténik, haza hozom magamhoz.

A többi rokonnal még nem egyeztettünk, de a terveim szerint a Dunába szeretném szórni a hamvait a nagyszülőkével együtt” – árulta el Endi, aki bevallása szerint egész életében nélkülözte az apai szeretetet, bántotta, hogy apja soha nem ölelte meg, ahogy az is, hogy az elmúlt években sem tartották a kapcsolatot.

Az élet azonban kiszámíthatatlan. Senki nem számít arra, hogy eljön a nap, amikor már nem lesz következő.

„Két hónappal a halála előtt kórházba került. Hosszú évek után akkor végre meglátogathattam. Sokszor próbálkoztam, de se engem, se az unokáit nem engedett be az ajtón. Nagyon kemény ember volt. Talán érezte, hogy nagy a baj, ezért engedett a végén közelebb, de áldom az Istent, hogy életében először láthattam egy másik arcát.

Megismerhette a lányaimat, az unokáit és mi is többet beszélgettünk. Szörnyű volt látni a szemében a rádöbbenést, hogy mennyi minden másképp alakulhatott volna. Végignézte, ahogy a lányaim engem még a kórházban is csókolgattak, öleltek.

Ilyen fajta megbánást én korábban csak a filmekben láttam” – mondta Endi, aki minden rossz ellenére legbelül abban bízott, hogy apja kikerül a kórházból, és megpróbálják bepótolni az elmaradt éveket.

„Bevallom, nagyon dühös voltam, hogy csak ez a két hónap jutott nekünk. Őszintén hittem, hogy lesz még néhány szép évünk együtt, az unokákkal. Nem így lett. A semminél azonban mégis jobb. Ha nem láttam volna az őszinte megbánást a szemében, talán soha nem tudtam volna megbocsátani neki” – árulta el Endi, aki érthető módon egyik pillanatban ellágyul, amikor apjáról beszél, míg a másikban ismét megkeményedik.

„Attól, hogy valaki meghal, még nem lesz jobb ember! Sajnos én ezt kimerem jelenteni, hogy az apám nem volt jó apa, de talán ettől lettem én épp az ellenkezője. Nagyon örülök, hogy ebben nem rá ütöttem, mert én imádom a lányaimat, és el sem tudnám képzelni az életemet nélkülük” – mondta Endi.