Szabadidejében lázat mér a kórházban Tamás

Önkéntesnek nemcsak a közösségi oldalon lehet jelentkezni, hanem a Segítsünk egymásnak önkéntességet és adományozást koordináló akciócsoport honlapján is. Ezen az oldalon mindenki, aki segíteni szeretne, kiválaszthatja azt, mi az, amiben a közösség javát szolgálhatja ezekben a nehéz időkben. Fel lehet ajánlani távoktatást, állatvédelmi segítséget, szolgáltatást, informatikai segítségnyújtást és eszközt, tisztítószereket, tartós élelmiszert, szállítást, de akár lakóházat is. Ezeken felül központilag fel tudja ajánlani, ha véradó szeretne lenni, de számtalan önkéntes tevékenység alól is válogathat úgy, mint a takarítás, bevásárlás, személyszállítás vagy gyermekfelügyelet. Eddig a kormány által felügyelt oldalon 5812 fő ajánlott fel valamilyen segítséget.

Udvardi Tamás fontosnak tartja, hogy aktívan részt vegyen a koronavírus-járvány okozta feladatok ellátásában, és erre másokat is buzdít.

– A Segítsünk egymásnak internetes oldalon regisztráltam, ami kifejezetten a járvány idejére jött létre – meséli Tamás a Borsnak. – Jelenleg van szabadidőm, így többféle feladatot is be tudtam vállalni. Jelentkeztem személyszállításra, bevásárlásra, és gyógyszerkiváltásra is. Kötelességemnek éreztem, hogy orvosi ügyintézésre is jelentkezzek, mivel Népegészségügyi karon szereztem diplomát és szerintem ezzel tudok leginkább segíteni.

Tamás szerint természetes, hogy a hozzáértők ingyen nyújtanak segítő kezet.

– Ma megyek harmadjára. Mindig az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetbe hívtak segíteni. A feladatom eddig az volt, hogy meg kellett mérnem a kórházba érkezők lázát attól függetlenül, hogy orvos, látogató vagy épp páciens érkezik. A feladat elvégzéséhez természetesen arcmaszkot, kesztyűt és ruhát is kaptunk mások és saját védelmünk érdekében.

A fiatalember egyáltalán nem fél, úgy gondolja, minden instrukciót megkapott a lakosság ahhoz, hogy megfelelően tudjon védekezni a fertőzés ellen.

– Úgy látom, hogy az egészségügy előrelátóan felkészült, akár arra is, hogyha Magyarország belépne a tömeges megbetegedések fázisába.

Tamás azt mondja, egyszer sem fordult még elő, hogy valaki lázasan próbálkozott volna bejutni a kórházba.

– Nem mértem még hőemelkedést sem, de szinte karnyújtásnyira voltam, amikor meghozták a Pesti úti idősek otthonából a fertőzötteket. Ez egy lelkileg felkavaró élmény volt. A mentők csak hozták és hozták a betegeket. Egyszer egy busz is begördült, láttuk rajta a megszeppent időseket és vegyvédelmi ruhában a szakembereket. Mintha egy rémálomba csöppentem volna. Szörnyű érzés volt abba belegondolni, hogy sokan azok közül az idősek közül, akiket most látok, talán soha többé nem lépnek már ki a kórház falai közül – mondja szívbemarkolóan Tamás.