Kővé válik, aki nagypénteken kenyeret süt!

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe – a Biblia szerint Jézus a pénteki keresztre feszítése utáni harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával ugyan nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. Azt gondolnánk, a vallási ünnep méltóságához nem való, hogy babonák kapcsolódjanak hozzá, ám a húsvéthoz is kötődnek hiedelmek. Egyrészt mert a vallás maga is misztikus dolog, másrészt mert a húsvét a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. A húsvét egybeesik a tavaszi nap-éj egyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, amelyeknek eleme a feltámadás, az újjászületés.

Hajnali fürdőzés

Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja, a kereszténység gyásznapja és legszigorúbb böjtje. Jézus szenvedéseire ekkor a magyar falvakban virrasztással emlékeztek: az asszonyok jelképes szent sírja köré gyűltek, ott imádkoztak és énekeltek. A legismertebb, kereszténység előtti nagypénteki hagyomány a hajnali fürdőzés volt. A fiatalok tömegesen a közeli patakhoz mentek mosakodni, és a folyással szemben állva, visszakézből merítettek a vízből. Szerencsésnek tartották a patakok vagy erek találkozásánál való megmerítkezést. Az a hiedelem járta, hogy aki a folyó vizében megmosakszik, egész évben egészséges lesz, és fürgén végzi majd a munkáját. Szeged környékén még a beteg gyermekeket is kivitték a folyópartra, hogy lemossák a bajt róluk. Sok helyen az állatokat is megúsztatták vagy megitatták. Ezen a napon nemcsak a patakoknál tisztultak meg és születtek újjá az emberek, hanem a házakat is megtisztították, kiűzve onnan a rágcsálókat és a férgeket.  

Tiltott munkák

A gyásznap egyben dologtiltó nap is volt. Az volt a hiedelem, hogy amelyik asszony nagypénteken kenyeret süt, az kővé válik. Tilos volt baromfit vágni, nehogy más jószágok elhulljanak, a férfiak számá­ra szántani, a nőknek pedig mosni. Nagypénteken egyedül csak a húsvéti tojást volt szabad festeni. A magyar házakban nem égett tűz, a szobában lévő tükröt, amely a mai és a túlvilág közti átjárót jelképezi, letakarták. Megállították az órát, úgy tettek, mintha halott lenne a háznál. Sok helyen nem főztek – hiszen nem volt tűz –, csak hideg ételt ettek, de voltak olyanok is, akik nagycsütörtöktől egészen a nagyszombati feltámadásig ételt sem vettek magukhoz.

Megtisztító locsolkodás

A legismertebb és máig élő húsvéti szokás a locsolkodás, amikor a lányokat, asszonyokat a megtisztulás és az újjászületés céljából az élet vizével öntözték meg. Ma inkább csak látványosságként, turistacsalogatóként él a kútvizes locsolkodás, szerepét a kölni és a parfüm vette át. Húsvét reggelén azonban nem szabad söpörni, mert kisöpörjük az életünkből a szerencsét. Takarót kirázni is tilos, mert azzal balszerencsét hozhatunk magunkra. Az ünnep idején egy szem barka a legnagyobb egészségvédő. Ha lenyelünk egy darabot, az megvéd minket a különféle gyomorbetegségektől. Aki nem eszik húst az ünnep alatt, egész év­ben nem lesz lázas. A tojásfestéssel is óvatosan kell bánni, mert a népi hiedelmek szerint az írott szövegeknek mágikus erejük van, és meg is valósulhatnak. Aki szerelemre vágyik, piros tojással díszítse a barkaágat.

Húsvéti ételszentelés

A krónikák szerint a katolikus egyház a 10. század óta végez ételszentelést. A hiedelem szerint a maradék varázserővel rendelkezik, ezért a megszentelt húsvéti sonka csontját a gyümölcsfákra akasztották, hogy bőséges legyen a gyümölcstermés. A húsvéti kalács morzsáit a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak. Egyetlen szentelt tojást ketten fogyasztottak el, mert ha elszakítaná őket az élet, így visszatalálnak egymáshoz.