Ha hokisaink augusztus végén csoportgyőzelmet aratnak Rigában, 58 év szünet után ismét téli olimpiai résztvevők lehetnek 2022-ben. Az 1964-es innsbrucki játékokon részt vett 74 éves dr. Bikár Péterrel idéztük fel a múltat.
Főorvos úr, melyik a komplikáltabb: gólt ütni az ellenfélnek vagy egy gyökértömés?
Büszke vagyok arra, hogy az élsport mellett maradt energiám elvégezni az egyetemet is
– hangsúlyozta a nyugdíjas fogorvos. – Eljuthattam oda, ahová minden sportember vágyakozik: az olimpiára.
Remek válogatott jött össze, pedig a 60-as években még fedett pályájuk se volt.
De szívósak voltunk, és a sportág iránti szeretetünk is segített. Az 1964-ben elért 16. helyünk igazán kiemelkedő.
Milyen volt az akkori magyar csapat Benjáminjának lenni?
Fantasztikus! Tizennyolc és fél éves koromban megadatott, hogy a szintén korábbi hokis, akkoriban a szövetség elnökeként fáradozó, ráadásul olimpiai csapatvezető édesapám, dr. Bikár Dejan mind a nyolc meccsen a jégen láthatott.
Sőt a lengyelek elleni 2-6-os derbin egyszer a hálóba is talált.
Ennél is feledhetetlenebb volt az olimpiai falu nyüzsgése. Olyan szovjet hokicsillagokkal beszélgethettem, mint Viktor Konovalenko kapus, a mackós mozgású bekk, az Orosz Medve becenevű 100 kilós Alekszandr Ragulin, továbbá Anatolij Firszov, akinek technikája az FTC aranylabdás futballistáját, Albert Flóriánt juttatta eszembe.
Ön szerint a maiak képesek rá, hogy eljussanak a 2022-es pekingi téli olimpiára?
Igen, hiszen évről évre fejlődik a magyar hoki. A torna időpontjában, augusztusban ugyan még nincs küzdelem azokban a bajnokságokban, amelyekben légiósaink szerepelnek, de a francia, az olasz és a lett válogatott így is verhető.
Édesanyja Sárkány Erzsébet, aki Sárkány Lili néven magyar bajnok teniszező volt, vagyis akár teniszező is lehetett volna önből?
– Késő bánat... Mindenesetre Taróczy Balázs egykori párosbeli társa, Szőke Péter oldalán ifjúsági bajnokságot nyertem, később pedig Fellbachban hivatásos vendégjátékosként szerepeltem.
