Városi legenda: Hét diák tért vissza a halálból

Kanyarodás közben borultak a vízbe

Kilenc évvel ezelőtt történt a Lundby Efterskole bentlakásos iskola elképesztő sárkányhajós balesete. Az erősen teljesítmény- orientált intézményt a viharos időjárás sem fékezte meg abban, hogy megpróbálják megdönteni az előttük két nappal rekordot döntő csapat eredményét, írta meg a raketa.hu internetes portál.

Két tanár és tizenhárom diák indult el a sárkányhajós edzésre, de a csapat tragikus balesetet szenvedett a Præstø Fjord-öbölben. Michael Jørgensen nagyon bízott a rekordban, de amikor észlelte, hogy 1700 métert huszonkét perc alatt tettek meg, rádöbbent, hogy a harminchat perces csúcsot ilyen körülmények között már nem tudják megdönteni. A viharos szél nem hagyott alább, a hullámok becsaptak a hajóba.

Jørgensen a középtávot jelző bójánál kanyarodásra utasította az evező gyerekeket, miközben a hajót kormányozta. A balesetet a fordulás okozta, ugyanis a szél kibillentette a hajót az egyensúlyából. A gyerekek próbálták a testükkel megakadályozni a borulást, de ettől a hajó csak még ingatagabbá vált, és végül felborult, a gyerekek pedig elmerültek az alig két-fokos, jeges vízben. A helyzet kilátástalannak tűnt, ugyanis egyórányi úszótávolságra vol­tak a parttól.

Pánik tört ki

Arra gondoltam: ez nem történhet meg. Reménytelen volt a helyzet. Kiabáltam és sírtam, körülöttem mindenki pánikba esett – emlékezett vissza az egyik túlélő a történtekre.

Szerinte a tanárok próbáltak mindent megtenni, de a jeges vízben a mentésre nem sok esélyük volt. A túlélő Jørgensen szemében is ijedtséget és pánikot látott, majd amikor kicsit észhez tért, rákiabált a gyerekekre, hogy ússzanak, mert nincs más esélyük a túlélésre. Míg a gyerekek a másik tanárral úszni kezdtek a part felé, még utoljára megpillanthatták Jørgensen tanár urat, aki az egyik eszméletét vesztett diákot próbálta megmenteni.

Öt­venpercnyi úszás után a gyerekek partot értek, de a megpróbáltatásaik ekkor még nem értek véget. A part ugyanis, ahol sikerült kievickélniük, egy lakatlan erdős terület volt, így nem tudtak segítséget kérni. A három gyerek három irányba indult el, hogy lakott területre érjen, és segítséget kérhessen. Végül Katrine Torstensen – aki elsőként ért partot – harminc perc után elérte a civilizációt, és segítségért kezdett kiabálni.

Heten a vízbe vesztek

A mentőhelikopter késve, a baleset után két órával érkezett a helyszínre, ahol már csak a hét gyerek holttestét találták meg. A többieknek sikerült kiúszniuk a partra, a tanárnőjükkel együtt. Jørgensen azonban nem élte túl, holttestére csak két hónappal később akadtak rá, három és fél kilométerre elsodródva a baleset helyszínétől.

A vízben maradt hét gyerekről az orvoscsapat megállapította, hogy ha valaki annyira hűl ki, mint ők, akkor van esély az újraélesztésükre. Halottak voltak, de nem teljesen – nyilatkozta dr. Michael Jaeger Wansche, az orvoscsapat vezetője. A diákok testhőmérséklete tizenhét fok volt, amikor kórházba kerültek. Ilyen testhőmérsékletnél a felmelegítés komoly kockázatokat jelenthet. Nemcsak szövetkárosodás, de komoly agykárosodás is felléphet.

Az orvosok egy olyan technológiát alkalmaztak, amely az artériákba vezetett kanül és rácsatlakoztatott pumpa segítségével juttat oxigént a szervekhez, melyek egyébként károsodnának az elégtelen keringés és felgyülemlő szén-dioxid miatt. A testhőmérsékletüket tízpercenként egy fokkal emelték meg, így akár néhány óra múlva magukhoz is térhettek volna a klinikai halálból. Az elővigyázatosság kedvéért azonban néhány na­-pig mesterséges kómában tartották őket.

Komoly károsodás nélkül megúszták

Csodával határos módon az ébredés utáni vizsgálatok azt támasztották alá, hogy semmilyen komoly mértékű agykárosodást nem szenvedtek el. A túlélők éle­tét azóta nehezíti az átélt sokk az ezzel járó poszttraumás stressz, a károsodott és vészesen romló memóriájuk. Ez az eset volt az első, hogy egyszerre sikerült ennyi hipotermiás embert feléleszteni, ráadásul százszázalékos túlélési mutatóval.

Felelőtlenség okozta

A baleset egyetlen áldozata Michael Jørgensen volt, egyedül ő nem viselt mentőmellényt a hajón. Az iskola a gyerekek beszámolói szerint nagyon szigorú volt, ahol nem nézték jó szemmel, ha valaki nemet mondott tanításon kívüli tevékenységekre. A diákok gyakran kaptak sportbüntetéseket – futni vagy biciklizni küldték őket –, aminek teljesítését bizonyítaniuk is kellett egy fotóval.

A baleset miatti büntetést végül Truels Achton igazgatóra szabták ki, akit három évre eltiltottak a vízi programok szervezésétől. Hatvannapos börtönbüntetését felfüggesztették. Az iskola körülbelül 450 ezer forint értékű kártérítést fizetett fejenként koronában a túlélőknek.