Így esnek szerelembe az állatok

Násztáncot járnak, nyalják egymást és bújnak is. Sőt  ha a helyzet úgy hozza, egyes állatok még meg is mérkőznek a konkurenciával, ha úgy érzik, párjukra szemet vetett valaki. De vajon a vaddisznó ugyanúgy képes a szerelemre, mint mondjuk a gímszarvas? A Budakeszi Vadaspark lakóit vettük górcső alá. 

Zachán Viktor, a vadaspark sajtóreferense szívesen mesélt a Borsnak a négylábúak szerelmi életéről. Azzal a kérdéssel is tisztában van, hogyan élik meg az állatok a nászt, illetve beszélhetünk-e egyáltalán az ő esetükben emberi értelemben vett szerelemről.

– Az állatvilágban ugyanúgy szükséges a párválasztás, akárcsak nálunk, embereknél – kezdte Viktor, aki eloszlatott minden tévhitet: az állatok esetében nincs szó valódi szerelemről. Az állatoknál nem az emóciók számítanak, ha­nem a cél, hogy minél erősebb és életké­pesebb utódokat hozzanak létre – magyarázta.

– A nőstények igyekeznek a legmegfelelőbb hímeket kiválasztani maguk számára. Ez eddig általános, viszont minden faj hím képviselője más módszerekkel próbálja magára felhívni a figyelmet. A gímszarvasok például mindenféle gazt és gallyat aggatnak az agancsukra, hogy az nagyobbnak tűnjön – magyarázta Zachán, megerősítve a teóriát, hogy a férfiak méretmániája nem a teremtés koronáinak kiváltsága.

– A gímszarvas esetében, ahogy a legtöbb állatnál, a hímválasz érvényesül, vagy­is a bikák próbálnak minél több tehenet maguk köré gyűjteni, hogy azokat megtermékenyítsék. Ezekre a fajokra a többnejűség jellemző, ellentétben sok madárral, mint például a hóbagoly, amely egy életre választ párt. Persze az emlősök között is akadnak monogám fajok, a legtöbb esetben ilyenek a rókák.

A nőstényért meg kell küzdeni

Nálunk, embereknél régen rossz, ha egy leány elvárja, hogy az érte rajongó férfiak erővel döntsék el, melyikük méltóbb ar­ra, hogy ud­varoljon neki. Az állatvilágban azonban egyes fajoknál ez bevett szokás.

– Magyarországon a gím-, a dámszarvas, a muflon, az őz és a vaddisznó hímei is összecsapnak a nőstényekért, a párosodás jogáért és a területért. Eleinte rendszerint csak hanggal próbálják meg elijeszteni egymást, ám ha fizikai ütközetre kerül sor, a gyengébbik általában megfutamodik, nem kér még egy verést. Fellebbezés te­hát nincs – mosolygott Zachán.

Virágról virágra szállnak

A nőstények rendszerint illatanyagokkal adják a hímek tudtára a párosodásra való hajlamukat.

– A hímek az adott fajok párzási időszakában kerülgetik a nőstényeket és szaglásszák a hátsó felüket  – magyarázta a sajtóreferens, majd kifejtette, hogy bi­zonyos fajoknál a nőstények is több hímmel párzanak.

– A hímek feladata, hogy minél több nőstényt megtermékenyítsenek, de a nőstények sem csak egyetlen hímmel próbálkoznak. Egy-két napig tart a termékeny időszakuk, így nyilván az a hím a nyertes, ame­lyik éppen akkor találkozik velük. A ná­lunk élő állatoknál a párzás valóban kizárólag a szaporodást célozza, de a főemlősöknél, a majmoknál egyben örömforrás is – mesélte Viktor.

Érdekesség, hogy azoknál a fajoknál, amelyeknél a nőstény több hímmel „van együtt”, az apaállat a párzás után azonnal odébbáll. Az egyetlen hímet vá­lasztó állatoknál azonban az utódgondozásban is részt vesz.

A hímnek kell szebbnek lennie

Az állatvilágban a hímek gyakran sokkal szebbek a nőstényeknél.

– Főleg a madaraknál a hímek tollazata jóval látványosabb, hogy felkeltsék a tojók érdeklődését. A nős­tények színezete közelebb áll a természetes közegéhez, hogy a fiókákkal együtt könnyebben elrejtőzhessenek.