TOP7 – Morbid rítusok a nagyvilágból

7.Véres önsebzés

A síita muszlimok vallási megemlékezés gyanánt kardokkal, késekkel csapkodják magukat vagy egymást. Az eseményen részt vevőknek addig kell kínozniuk magukat, amíg vérük nem hullik. A legijesztőbb azonban az, hogy gyerekek is részt vehetnek az ünneplésben.

* * *

6.Halál utáni szerelem

Indiában a hinduk amikor egy férj meghalt, elvárták a feleségtől, hogy önként kövesse, vállalva akár a máglyahalált is. A szokást Viktória brit királynő, aki akkor a gyarmatosított Brit India uralkodója is volt, 1861-ben betiltotta, de még a 2000-es években is történtek ilyen esetek, amik napvilágot láttak.

* * *

5.Halálra ítélve

Az eszkimóknál is kialakult egy mára már borzasztónak tartott szokás. A halott, de az idős vagy beteg embe­re­ket is jégtáblára tették és sorsára hagyták. A rituálé hátterében az áll, hogy az eszkimók hisznek a túlvilági életben, így nyugodt szívvel engedik útjára az agg családtagot, akiről ezáltal nem kell tovább gondoskodni.

* * *

4.Csonka lánykák

Ma már sok helyen törvény tiltja, de Szenegálban még így is minden ötödik lánygyermek nemi szervét megcsonkítják. Ez a muszlim világ jelentős részén elterjedt hagyomány, női körülmetélésnek is nevezik.

* * *

3.Élet a halottakkal

Az indonéziai toraja törzs szokásai egyedülállók a világon. Miután lehetőségük van a holttestek exhumálására, időnként hazaviszik a szülőfalujába, felöltöztetik és körbeviszik. A szertartás során az elhunyt sírhelyét is megtisztítják, rendbe teszik.

* * *

2.Csontos banánleves

Nagyon bizarr tradíciót űznek az Amazonas őserdejében élő yanomami törzs tagjai: halottaik maradványait eszik. Ez az endokannibalizmus. A szertartás előtt levelekbe csomagolva hagyják, hogy a hangyák és a rovarok lerágják a csontokról a húst. Majd a csontokat összetörve, banánnal vegyítve elfogyasztják. Hitük szerint ez a rituálé segíti a halott lelkét, hogy rátaláljon a másvilágra vezető útra.

* * *

1.Egy ujj a rokonért

Amikor meghal egy szerettünk, az óriási veszteség és hatalmas fájdalommal jár. Ezt a fájdalmat az indonéziai dani törzs nőtagjai nem csak lélekben, de fizikálisan is megpróbálják átélni. Magukat csonkítják, remélve, hogy ezzel az ősi szellemek kedvében járhatnak. A szertartás előtt fél órával egy zsinórral elkötik az ujjukat, majd ha elzsibbadt, levágják, a sebet pedig kiégetik.