Városi legenda: 1,5 tonnás halszörnyet fogtak ki a Dunából

A tengerek, óceánok óriási halainak létezése nem csak a képzelet szüleménye. Ám a Dunában is éltek cápa nagyságú halak, ma is hallani gigantikus harcsafogásokról. De mi a helyzet a vizákkal, a legnemesebb halfajjal? Vajon napjainkban is úszkálnak még az édesvizekben?

Az interneten ma is terjed egy 1921-re datált fotó, amin három hatalmas hordón fekszik egy óriási viza, mögötte tucatnyi ember, akik mind a kifogásához kellettek. A beszámolók alapján a hal 7,2 méter hosszú volt és 1571 kilót nyomott. Bár elterjedt, hogy a Dunából fogták ki, valószínűbb, hogy a fotó Oroszországban készült.

Innen ered a Vizafogó név

Régen a viza a legnemesebb és legnagyobb hal volt. A századforduló után a pestiek egyik közkedvelt szórakozása volt a Lánchíd alatt vizát halászni, akkoriban 5 vagy akár 7 méteres halakat is fogtak – innen kapta a Vizafogó városrész a nevét. A viza a gazdagság és a bőség jelképe volt. Halászatát az Árpádházy királyok idejében felségjog szabályozta, nem lehetett bárhol, bármikor, főleg nem bárkinek kifogni. Ez a halfaj a dinoszauruszokkal egyidős, ezért evolúciós szempontból igazi túlélőnek számít. Valaha a mai Budapest, Komárom és Szigetköz térségben ekkora halak úszkáltak. A tokhalfélék, így a viza húsa is elsőrangú, ikrája páratlanul finom. Sajnos a vesztét is a fogyasztás okozta, mivel mára már gyakorlatilag kipusztult a Kárpát-medencéből. A legnagyobb édesvízi halfajunk a 16. századtól elkezdett csökkenni. A hal mérete a fehér cápáéval vetekszik, és a tengerekben is megfordul.

Mátyás kedvenc csemegéje

A vizákat nem volt könnyű kifogni, egy egyedi csapda, az úgynevezett szégye segítségével húzták ki őket a vízből. Ez egy cölöpsor volt, ami a medret a parttól partig lerekesztette. A cölöpsoron kialakított átjárón keresztül a halak beúsztak a lerekesztett részre, ahonnan már csak a hálók irányába haladhattak. A halrajok tereléséhez még óriási ricsajt is csaptak síppal, dobbal, de még ágyúszóval is. Szőgye település erről a szerkezetről kapta a nevét. A török időben megjelent a vizahorog, ami egy másik halászati módszer volt: a folyómederben kifeszített kötélre vagy láncra akár több száz 15–20 centiméteres horgot kötöttek, amikbe a szerencsétlen halak egyszerűen beleakadtak. A vizahalászat látványosság is volt, az uralkodók előszeretettel nézték, például Zsigmond király 1412-ben. Mátyás király pedig egyenesen rajongott a halért, több tucat óriást hozatott a Dunából a tatai Öreg-tóba, ahol persze – mivel állóvíz – nem sokáig bírták.

Volt pár kapitális fogás

Bő harminc éve, 1987-ben Paksnál fogtak egy 180 kilós vizát, ami akkora szenzáció volt, hogy a Híradó napokig foglalkozott ve­le. Elvitték Pestre, és megpróbálták életben tartani, de néhány nap után elpusztult. Azóta nem volt hasonló fogás. 2010-ből van­nak ugyan vizára utaló beszámolók, de a készült fotókról nem lehet százszázalékosan megállapítani, milyen halról van szó.

Ma már csak alig néhány száz egyed él belőle a Dunában, így fo­ko­zot­tan védett. A védelmükre kü­lön­böző akcióterveket is létre­hoz­tak. Az biztos, hogy a folyam­sza­bályozás miatt megváltozott élő­helyüket visszaállítani nagyon hosszú folyamat lenne. 

Köszönetet mondunk a Vizafogó blognak [http://vizafogo.blog.hu ] a cikkben szereplő információkért.