Exkluzív interjú Makai Viktória támadójával – H. István: belém költözött valami az erőszak előtt

Nem jogerősen 4 év 6 hónap letöltendő fogházra ítélték tegnap a Makai Viktória futónőt tavaly októberben megtámadó és erőszakkal szexre kényszerítő H. Istvánt. A tárgyalást végigzokogó 38 éves férfi exkluzív interjút adott a Borsnak a határozathozatal előtt.

Fél év előzetes letartóztatás után házi őrizetbe került. Mit csinál azóta?

– Olvasok, imádkozom és hálát adok azért, hogy nem történt ennél is nagyobb baj.

Az élettársam gyesen van, a három­éves kislányom pedig még nem jár óvodába, így legtöbbször mindnyájan otthon tartózkodunk. Általában a kertben dolgozom és a picivel játszom. Mihamarabb mennék dolgozni, hogy eltartsam a családom. Általános állattenyésztő a szakmám, de sosem dolgoztam benne. A korábbi munkahelyemre nem vetne jó fényt, ha visszamennék.

A támadás előtt egy céges bulin italozott a kollégáival, majd biciklivel indult haza. Mi történt utána?

– Egyszer elestem, aztán a zebrán haladva valakinek a közeledését hallottam… Mintha belém költözött volna valami és kényszerített, hogy tegyem meg a szörnyűséget. Utána már csak a menekülésre emlékszem.

A nadrágját és a hátizsákját is ott hagyta…

– A biciklizés közben tudatosult bennem, hogy mit tettem. Félelem és idegeskedés lett úrrá rajtam. Hazaérve vérzett a lábam, a páromnak nem mertem beszélni, előle a kertben bújtam el, a rendőrök elől pedig a hűtő mögé rejtőztem, nem tudtam gondolkodni. A szomszéd kutya ugatásából és az elemlámpák fényének közeledéséből tudtam, hogy megjöttek értem a rendőrök. Mindeközben a lányom a szobában aludt.

Büntetlen előéletű, sosem volt börtönben. Hogy élte meg a bent töltött hónapokat?

– Szörnyen. Senkinek sem kívánom. Fenyegettek, sanyargattak és megaláztak a rabtársaim, de a családom hiánya volt a legrosszabb. A lányomat kétszer láttam, az élettársam kéthetente látogatott. Ez nagyon jó érzés volt, de egyben borzasz­tóan fájdalmas is.

Fél év után házi őrizetbe került. Mit érzett ekkor?

– Nagyon meglepődtem, egyáltalán nem számítottam rá.

A párom azonnal hívtam, azt hitte, viccelek. Késő este értem haza, a lányommal csak másnap reggel találkoztam. Meg sem ismert először, félt, s elidegenedett tőlem. Ez azóta természetesen változott.

Az eljárás elején egy levelet küldött Viktóriának. Mit írt benne?

– Bocsánatot kértem, s kifejeztem, hogy nem önmagam voltam akkor. De nem akarom sajnáltatni magam.

A korábbi tárgyalásokon a futónő elfogadta a bocsánatkérését, s azt kérte, nézzen a szemébe.

– Jó érzéssel töltött el, de legbelül tudom: a tettemet nem lehet megbocsátani. A könnyektől nem láttam a tekintetét, de annyira szégyellem magam, hogy most sem tudnék ránézni.

A börtönben lelkésszel beszélgetett, azóta pedig pszichiáterhez jár.

– Rémálmok gyötörnek, ezzel kelek és fekszem, csak gyógyszerekkel tudok aludni. Sosem fogok magamnak megbocsátani, pedig a lelkész azt mondta, amíg ezt nem teszem meg, addig Isten sem fog.