Találkozni akarok a lánnyal, aki 3 évesen molesztált – először vallott a gyermekként átélt rémségekről a fiatal nő

Barbie-babákat kellett molesztálnom, majd ő is megtette ugyanezt velem – vallott kisgyermekkori traumáiról egy most 24 éves nő. 

A briteknél épp egy nagyszabású figyelemfelhívó kampány zajlik, ennek részeként beszélt a nagy nyilvánosság előtt a Worcestershire-ben élő Natasha Hooper arról, miket kellett kisgyermekként átélnie. Natashát háromévesen egy ottalvós játszóházban molesztálta egy másik - idősebb - kislány. A lány először Barbie-babákkal játsszatta el a zaklatást: kényszerítette Natashát, hogy tépje le a babák ruháját, hogy azok szexelhessenek - majd a hároméves kislánynak is le kellett vetkőznie, hogy a másik lány molesztálhassa - számolt be a megrázó esetről a Birmingham Live.

Natasha nem csak az átélt borzalmakról beszélt, de arról is, miért nem merte elmondani senkinek, még a saját édesanyjának sem. “Anyu annyira büszke volt rám, hogy nehéz volt teljesítenem az elvárásait. Ha beszéltem volna arról, amit átéltem, úgy éreztem, lerombolta volna ezeket az elvárásokat. Főképp azért, mert aki molesztált, azonos nemű volt velem” - magyarázta.

Újrajátszotta otthon a molesztálást

Natasha felidézett egy esetet, amikor a család egyik barátja vigyázott rá, ő pedig elismételte a babáival azokat a jeleneteket, amiket a másik lány kényszerített rá. “Rémülten nézett rám. Azt kérdezte, honnan tudom, hogy mi az a szex. Nem hinném, hogy bárkinek is beszélt a dologról. Emlékszem, nagyon fiatal voltam, és azt gondoltam, hogy ez az én titkom, és rettegtem, hogy elmondja a családomnak.”

Natasha - aki végül nem is beszélt senkinek az esetről, sőt, később sem tett feljelentést - azóta is rendszeresen jár terápiára. Az átélt zaklatás miatt ugyanis a szex bűntudattal és undorral kötődött össze benne, amin a mai napig nem tudta magát túltenni. Ennek ellenére soha nem gyűlölte megrontóját, ugyanakkor nagyon szeretne vele találkozni. “Soha nem voltam rá dühös, csak sajnálom őt. Mindig azt kérdeztem magamtól, hogy beszélnék-e vele felnőttként. A válaszom: igen.”