Sterbinszky Amália csarnokot vett a nevére

Mikor tudta meg, hogy önről nevezik el a csarnokot?

Markovits László elnök hívott fel, és meghívott a csarnok­avatóra, de álmomban sem jutott volna eszembe, hogy rólam fogják elnevezni – mesélte a Borsnak a legenda.

Ezt csak itthon tudta meg?

Nem, az elnök, amikor magamhoz tértem a meglepetéstől, akkor mondta a slusszpoént, hogy én leszek a névadó. Ennek lassan egy éve, és ahogy közeledett a nap, egyre többször volt gombóc a torkomban. Fantasztikus érzés, na. Mint ahogyan találkozni a régi játszótársakkal és régen nem látott ismerősökkel is.

Tíz évet játszott a Vasasban, mi a legszebb emléke a klubról?

Mindenképpen az 1982-es év, amikor a Fáy utcában megnyertük a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Olyan csapatokat vertünk meg, mint a Kijev, vagy a szerb Radnicski.

Helsingörben tudják, milyen nagy játékos volt?

Csak a legközelebbi barátaim. Sokat meséltem nekik, mennyire szerettek bennünket a budapestiek. Sokszor csak egy gratulációért megállítottak az utcán. Kívánom, hogy a mai játékosok is átéljék ugyanezt.

Ma milyen a kapcsolata a kézilabdával?

Nincs kapcsolatom a sportággal. Mivel a koromból eredően nyilván nem tudnám a korábbi mozdulatokat megcsinálni, mi a fenének bohóckodjak a pályán. Azt vallom, hogy a csúcson kell abbahagyni.

Hajdúszoboszlón is járt, találkozott a régi iskolatársakkal?

Abszolút meglepetés volt, hogy több korábbi iskolatársam is eljött a csarnokavatóra. Hajdúszoboszlón egyikük sem mondta, hogy Pesten megint összefutunk majd.

Helsingörben mit csinál, hol dolgozik?

Van egy privát egészségügyi létesítményem, masszázzsal, akupunktúrával, természetgyógyászattal próbálunk segíteni a hozzánk fordulóknak. Ez sok energiát követel, de öröm látni, amikor valaki megszabadul a fájdalmaitól. Most viszont egy hetet Magyarországon töltök. Vannak dán barátok is velem, és nekik szeretném megmutatni Budapestet.    Burkovits Ferenc