WC-jegyeket gyűjt Zoltán

Színházjegyek, kártyanaptárak, étlapok, konzervek címkéi – csak pár dolog, amit gyűjt Zoltán. Ezek talán még nem is annyira meghökkentőek, mint az autópályák melletti benzinkutak WC-belépői. 

– Külföldön és manapság már szinte Magyarországon is minden töltőállomáson az a rendszer, hogy fizetni kell automatán keresztül a mosdóhasználatért, a jegyet átadva viszont levásárolhatja azt. Ezeket a jegyeket gyűjtöm. A legrégebbi darabom magyar, olyan 8–10 éves lehet. Könyvjelzőként használtam, on­nan került elő – mesélte a Borsnak Zoltán, aki tervezi, hogy nyil­vános illemhelyek nyugtáival bővíti majd a kollekcióját. 

– A közvetlen környezetem ismeri a hóbortomat, de azzal, hogy bekerülök az újságba, valószínűleg még többen ajánlják majd fel a mosdójegyüket vagy nyugtájukat – nevette el magát. 

A férfi különleges hobbijának hírül adása sem akármilyen történet. A Facebookon egy szentesi adok-veszek-csereberélek témájú csoportban osztotta meg a szenvedélyét másokkal. 

– Bedobtam a témát, hogy aki külföldre megy, annak a több, egy helyről származó jegye­im közül a felesleget felajánlom, mert ezek általában egy évig még felhasználhatók. Eddig még nem hoztak vissza egyet sem, tehát valószínűleg hasznosultak, és levásárolták azokat a benzinkutakon – nevetett a gyűjtő, akinek eddig német és osztrák jegyei vannak.

– Kíváncsi lennék más nemzetekére is, például, hogy a bolgárok, az olaszok, a spanyolok milyen jegyet adnak, vagy hogy néz ki egy muzulmán országból származó a feliratai miatt. Hoztam volna Romániából is, amikor ott jártam, de ők nem adtak – közölte a negyvenéves Zoltán. 

– Szerencsére ez nem foglal annyi helyet, mintha feliratos téglákat gyűjtenék. Amikor pedig sokkal idősebb leszek, valamelyik „elvetemült” gyűjtőnek odaajándékozom, hogy ne a szemétben végezze ez a kicsit polgárpukkasztó és meghökkentő gyűjteményem.