Hétköznapi hősök - Százakon segít az elhunyt Ádám emléke

Kisdedek, óvodások, iskolások, kamaszok vívják meg nap mint nap harcaikat a gyermekonkológiákon. A családok addigi élete szinte semmivé válik, elkezdődik a harc a betegség leküzdésért, az igazi kincsük: a gyermekük életért. Nem ilyen sorsot álmodtak gyermeküknek a szülők. A hétköznapi gondok nem számítanak többé, egy „dolog” számít, a gyermek, nincs ettől fontosabb. Egy szülő számára a legnagyobb fájdalom, amikor látja szenvedni a gyermekét, és nem tudja enyhíteni azt, amikor imádkozik azért, hogy legyen holnap, hogy hassanak a borzalmas kínokat okozó kezelések, hogy legyen értelme a küzdelemnek.

– Mi is megéltük mindezt, ilyen gyermekek édesanyái va­gyunk mi is, akik 2004 tavaszán a miskolci Megyei Kórház Gyermekkórházának onko-hematológiai és csontvelő-transzplantációs osztályán elhatároztuk, hogy létrehozunk egy alapítványt – kezdték a történetüket a Vasárnapi Borsnak a Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvány tagjai, Kosztyu Viktória, Pásztor Marianna és Tősér Anett.

– Aztán sajnos egyikünk elveszítette a gyermekét kilenc küzdelmes év után, emlékét őrzi alapítványunk neve. Mégis fontos, hogy segíthessen, segíthessünk. Ketten a kezdetőktől benne vagyunk az Alapítványban, egyik egykori alapítótagunk helyére fogyatékkal élő gyermeket nevelő anyuka került – folytatták. Az évek alatt igaz barátság alakult ki közöttük, már félszavakból is értik egymást az anyukák. Nem is csoda, hiszen azóta is töretlenül állnak nemcsak a rákos (leukémiás, daganatos, csontvelőtranszplantált gyerme­kek), hanem fogyatékkal élő gyermekek, fiatalok és családjaik mellett.

– Rendszeresen bejárunk a kórházi osztályokra Miskolcon és Debrecenben, adományokat viszünk, szociális felvilágosítást végzünk, segítünk kérvényeket írni, erőt adunk és biztatást. Emellett számtalan kórházon kívüli programunk van, melyeken azok a családok vesznek részt, akik gyermekénél a kórházi kezelés lehetővé teszi, hogy eljöhessenek velünk – avattak be munkásságukba.

Nemrég érkeztek haza Sárospatakról a Tündértánc Nemzetközi Élmény-és Művészetterápiás Táborukból, ami minden évben 130-170 ember számára próbálja meg elfeledtetni az előző évben megélt borzalmakat, erőt adni a további küzdelmekhez.

– Jelenleg az őszi zamárdis üdülésünkre készülünk, ahol hasonló az üdültetés eszköztára és célja. Húsz nagy üdültetésünk volt, közel 2800 fővel pihentünk eddig. Van egy álmunk: egy saját üdülő, akkor tudnánk még több családnak segíteni. Mindig álmodunk, eddigi álmainkat megvalósítottuk, még akkor is, ha kicsik a bevételeink, mert hisszük, hogy szívvel, lélekkel, becsülettel végzett munkánk meghozza a gyümölcsét – hangzottak el a jövő tervei is.