Életben tartják kivágott társuk törzsét a kaurifenyők

Emlékeznek

A mályván tesztelték sikerrel, hogy egyes növények képesek emlékezni. Azt figyelték meg, hogy hajnalban, napfelkelte előtt arra fordulnak a mályvák, amerről előző nap az első napsugarak érkeztek. A rezgőnyárfa pedig bizonyítottan emlékszik a széllökésekre. Ezt azért csinálja, mert védekezik ellene. Figyeli ágai hajlását: amelyik többször is nagy terhelésnek van kitéve, azt megerősíti. Beindul egy gén, aminek hatására az érintett ágak megvastagodnak.

A kedvelt szobanövény, a mimóza is emlékszik. Először akkor is reagál, ha megemelik cserepestül, de ha sokat mozgatják, később már csak akkor csukja be a leveleit, amikor tényleg megérintik.

Társaságiak és magányosak

Arra is találtak már bizonyítékot, hogy a különböző fajok másmilyen társaságban szeretnek lenni. A bükkök például kifejezetten szociális lények, csak a fajtársaik között érzik jól magukat. Ezzel szemben a tölgyek már kisebb csoportokban is jól elvannak vagy akár egyedül is. A fűzfák, nyárfák pedig kifejezetten szeretnek egyedül lenni. Ehhez megfelelő a termésük és a szaporodásuk is: mindkettőnek a levegőben messze szálló magja van.

Gondoskodó szülők

A csoportokban élő fák a gyökereiken keresztül táplálják a fiatalabbakat, amik még nem kapnak elég fényt ahhoz, hogy maguktól elég tápanyaghoz jussanak. Majd amikor az öreg fák kidőlnek, az utódjaik előtt is megnyílik a lehetőség, hogy magasra, az ég felé törjenek, és magukba szívjanak több napfényt.

Egyes fajoknál megfigyelhető, hogy az egyedek nem rivalizálnak egymással, nem nyúlnak át egymás területére. Ezt Susan Dudley kanadai botanikus bizonyította, méghozzá úgy, hogy banánpálma, kakaóbabcserje és bambusznád egyedeit ültette hol egymás mellé, hol pedig váltogatva a fajokat. Másfél hónap után azt vette észre, hogy az egymás mellé ültetett azonos fajok meghagyják a teret egymásnak.

Nem hagyják kiszáradni

Kutatók régóta feltételezték, de ez idáig nem sikerült bizonyítaniuk, hogy kapcsolatban állnak az egészséges fák a beteg fákkal, sőt a kivágott fa törzsével is. Sebastian Leuzinger és Martin Bader ökológus egy új-zélandi erdőben elsőként bizonyította a felvetést.

Ehhez először egy kivágott csonkot kerestek, aminek már régen ki kellett volna száradnia és el kell volna korhadnia. Műszereket szereltek egy kivágott kaurifenyő megmaradt törzsére és a környező fákra is. Ezekkel mérni tudták a víz áramlását a növényekben. Az adatok alapján bizonyítható: a csonkban is növekedett a víz áramlása, amikor a környező fák azt kipréselték magukból. Ebből arra következtettek, hogy a fatuskó összeköttetésben van a közeli fák gyökereivel, amik megosztják vele a vizet és más tápanyagokat. Arra egyelőre nem tudják a választ, hogy a kaurifenyők miért tartják életben a kivágott társukat.

Azért vannak a jó barátok

Egy német erdész, Peter Wohlleben megfigyelései szerint a fák barátkoznak is egymással. A szakember szerint az egymás mellett álló fák barátságát onnan lehet felismerni, hogy nem növesztenek egymás felé vaskos ágakat, nehogy elvegyék egymástól a fényt. Gyakran olyan szorosak ezek a kötődések, hogy ha az egyik fa megsérül és elpusztul, a másik is vele hal.

Riasztják egymást

Amikor rovartámadás vagy bármilyen más sérülés éri a növényt, egyből belekezd a sebgyógyításba, de nem csak magára gondol. Kémiai anyagot, úgynevezett jázmonsavat állít elő, ami illékony, így könnyen eljut a környezetében élő többi növényhez is. Ezek így felkészülhetnek a fenyegetés ellen. Például méreganyagot, cseranyagot kezdhetnek termelni a közelgő kártevőkkel szemben.