Trónörökös irodájában lóghat Krisztus

A világ minden pénze

Az ötszáz éves, Krisztusról ké­szült Leonardo da Vinci-festményért 2017 decemberében 450,3 millió dollárt, vagyis 129 milliárd forintot fizetett ki egy névte­lenségbe burkolózó licitáló egy New York-i árverésen. A Salvator Mun­di ezzel a világ legdrágább festménye lett, majd az is ki­derült, hogy ki volt a ti­tok­zatos ve­vő: a ké­pért az igencsak tehetős szaúdi herceg, Badr bin Abdullah bin Mohammed bin Farhan al-Saud fizette ki a világ minden pénzét. Ő Szaúd-Arábia kultuszminisztere és egyben Mohamed bin Szalmán trónörökös bizalmasa. 

Azt már az aukció utáni hetekben bejelentették, hogy a műremeket az Egyesült Arab Emírségek fővárosában lévő Louvre Abu Dzabiban állítják ki. A csillogó-villogó bemutató kiállítást tavaly szeptemberre tervezték, de kénytelenek voltak lemondani. Ennek prózai oka ugyanis, hogy a reneszánsz festmény eltűnt és senki nem tudja megmondani, hol is van valójában.

Hiába kérik kölcsön

Egy ilyesféle eltűnés elsőre igen furán hangzik, hiszen nem egy zacskó tökmagról, hanem a világ legdrágább festményéről van szó. Ennek ellenére a párizsi Louvre-ban és az Abu Dzabiban lévő múzeumban sem tudták kideríteni, hol lehet az egyébként nem túl nagy, mindössze 65x45 centis festmény. A legkézenfekvőbb, egyben legkomikusabbnak hangzó feltevés szerint a Krisztus-portrénak an­nál az illetőnél kell lennie, aki a jogos tulajdonosa. Ez pedig nem más, mint a szaú­di herceg. Miközben elképzelhető, hogy a méregdrága festmény az örökös irodájának falán lóg, a francia kormány szeretné „kölcsönvenni”. A párizsi Louvre-ban ugyanis ősszel rendeznek egy kiállítást Da Vinci halálának 500. évforduló­ja alkalmából. Az emírségek kulturális minisztériuma azonban nem ad hivatalos választ, így továbbra sem tudni pontosan, hol a kép – ami nem biztos, hogy az itáliai polihisztor alkotása. 

Többször átfestették

A diófára készült olajfestmény első ismert tulajdonosa I. Károly angol király volt, 1763-ban már Buckingham hercegének a fia bocsátotta árverésre, utána azonban eltűnt, és csak a XIX. század végén került újra elő, többször átfestve, csaknem felismerhetetlenül. Amikor Sir Charles Robinson angol gyűjtő 1900-ban megvásárolta, Bernandino Luini festményeként tartották nyilván.

A remekművet 2005-ben ismét eladták, de még mindig az eredeti által megihletett korabeli másolatként. A 2005-ös vásárló restau­ráltatta a festményt, amelynek eredetiségét hat évig tartó kutatás után vé­gül megállapította egy szakértői csoport. Legutóbbi birtokosa pedig egy orosz milliárdos volt, a kép azonban ekkor még „csak” a 129 mil­liárdos összeg negyedét érte.

Nem az ő stílusa

A Salvator Mundit – amelyet egyes szakértők szerint a mester saját magáról mintázott meg – korábban sem Da Vincinek, hanem valamely tanítványának, esetleg egyik kortársának tulajdonították. 

Szakemberek szerint a festmény csupán 5-20 százalékban Leonardóé, az elsődleges festő Luini lehetett. Ő a mester tanítványa volt, és olyan módon festett, ahogyan az a Salvator Mundin látható. Charles Hope olasz reneszánszszakértő szerint a Da Vincinek tulajdonított festmények nagyon különböznek ettől a Krisztus-portrétól.
Mások szerint a Leonardóra jellemző stílusjegyek csak a 2010-ben befejeződött restaurálás so­rán kerültek a képre – vagyis a festmény azért a legdrágább a világon, mert Leonardo da Vinci festette, de egyrészt szőrén-szálán eltűnt, másrészt az sem biztos, hogy tényleg az itáliai géniusz munkája.