Pestről is látni lehetett a pusztító kecskeméti lángokat

PUBLIKÁLÁS: 2019. április 11. 14:00

Öt komoly tűzeset is történt egymás után Kecskeméten a 18. században. A várost sújtó legnagyobb tűzvész azonban minden korábbinál pusztítóbb volt 1819-ben: de máig rejtély, hogy egy nô figyelmetlensége, vagy féltékenységi bosszú vezetett-e a tragédiához.

Bors

A kecskemétiek máig a várost sújtó legnagyobb katasztrófaként emlékeznek a 200 évvel ezelőtti tűzvészre. 1819. április 2-án, pénteken este egy nádfedeles házból csaptak fel a lángok, a mai Széchenyi körút és Kápolna utca sarkán, az egykor minden helyi által ismert Kuti Butik környékén. A tűz másnap tombolt: 419 házat pusztított el, hárman meghaltak.

Bosszú vagy szalma

Egy akkoriban élt festő, Szokolai Hártó János egy csizmadia hűtlen feleségének történetét jegyezte fel. A legenda szerint az asszony összeszűrte a levet a rác inasával, de a szeszélyes nő végül meggondolta magát és végzett a szeretőjével. Az inas rokonai erre gyújtogatással feleltek.

Az utókor életszerűbbnek tartja Szappanos Károly református lelkész történetét, aki úgy emlékezett, hogy a nádfedeles házban élő Csupaki Gergelyné lánya okozta a tüzet. Épp a kemencéjébe tette be a szalmát, amikor a lány hirtelen kinyitotta az ajtót, amire a hirtelen beáramló huzat szétterítette a pernyét házban, a tűz pedig gyorsan terjedt.

Másfél kilométeren át

A lángokat képtelenség volt megfékezni. Nagy volt a szárazság, erős volt a szél, a város pedig tele volt nádfedeles házzal, ráadásul a korabeli eszközök sem voltak alkalmasak egy ekkora tűz eloltására. Kora reggelig egészen a város déli határáig, a mai Dankó utcáig pusztította végig Kecskemétet a tűz.

Megsiratta a várost Jókai

A hatalmas tűzvész Jókai Mórt (1825–1904) is megihlette. 1846-ban megjelent Hétköznapok című regényének első fejezete egy utcai bikafuttatással indul, ám a népünnepélyt egy pusztító tűzvész borítja tragédiába. Az író a konkrét helyszínt és időpontot nem említi – csal K…. városként emlegeti –, de valószínű, hogy Jókai a szívéhez közel álló, második otthonának is nevezett Kecskemétre utalt. „Iszonyú szél támad. – Ég, ég a város! – ordítják mindenfelől. A harangok zúgnak. A vihar egy lángóriás, mely végigröpül vörös szárnyaival a háztetőkön, a templomok és tornyok felett, fel a felhőkig; nincs, aki segíteni tudjon többé; nincs gondolat, nincs remény, nincsen akarat – uratlanul emészti martalékjait a bőszült elem. Egész utcák, mint egyetlen, roppant máglya, lobognak az égre…”

Ez légvonalban mintegy másfél kilométer. A lángokat állítólag még Pesten, Jászberényben és Gyöngyösön is látni lehetett. A feljegyzések szerint 419 ház és 7 malom lett oda, hárman haltak meg: a 75 éves Csupaki Gergelyné és két lánya, a 45 éves Mária és a 42 éves Judit. Még arról is szól a fáma, hogy egymás karjaiban lelték halálukat, ezért egy koporsóba temették el őket.

Pálcázás járt a pipáért

Tűzeset korábban is bőven akadt Kecskeméten. 1707-ben, 1727-ben, 1766-ban, 1794-ben és 1795-ben is lakóházak százai, malmok tucatjai lettek oda. Ezeket véletlen balesetek okozták, egyetlen esetben, 1707-ben a Rákóczi-szabadságharc idején gyújtották fel szándékosan a várost. Az egymást követő tűzesetek a városi tanácsot is cselekvésre ösztönözték. 1758-ban olyan határozatot hoztak, hogy ha valaki istálló körül pipázni mer, 24 pálcára vagy 6 forintra büntetik. Az 1794-es tűz után pedig szabályozták a leégett részeken a beépítés rendjét, szigorítottak az építkezésekhez használható anyagokon. Akik nem tartották be a szabályokat, pénzbírsággal, bot- vagy korbácsütéssel kellett szembenézniük.