Fehér bottal bowlingozik Agárdi Szilvi

Az énekesnő egész életében arra törekedett, hogy ugyanúgy élhessen, ugyanúgy bánjanak vele, mint a látókkal. Egyetemre jár, konditeremben edz, fellép a világ másik felén. De az, hogy Agárdi Szilvi bowlingozik, mégiscsak túlzás, nem?

– Elhatároztam, minden olyat megosztok a követőimmel, amit eddig nem – mondja Szilvi. – Azt gondoltam, jaj mit szólnak majd az emberek, ha fehér botot fogok a kezembe? Nem látják majd bennem a nőt, inkább sajnálnak. A sajnálkozást el akartam kerülni. Az utóbbi fél évben mégis erős késztetést éreztem, hogy megmutassam, hiszen hozzám tartozik. A bottal együtt vagyok az, aki. Amikor futni mentem, akkor az egyik kezemben a kulacs volt, a másikban a fehér bot. Csak egyszer kiabált rám egy férfi, hogy álljak meg, mert éppen előttem ment át az úton egy süni. Annyira cuki volt. A közösségi médiát elárasztják a szétretusált, luxuskörülmények közt készült képek, de szerintem az emberek szomjaznak a valóságra. A fehér bot hozzám tartozik, fogadják el, legyen ez természetes a számukra.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Szilvia Agárdi (@szilviaagardi) által megosztott bejegyzés, Ápr 13., 2019, időpont: 8:28 (PDT időzóna szerint)

Szilvi úgy értette, a fehér botot tartjuk furcsának a kezében, nem azt, hogy bowlingozik. Pedig az a meglepő, hogy valaki gyakorlatilag vakon dobál nehéz golyókat.

– El is vertek alaposan – neveti el magát. – Értem már. A bowling az úgy volt, hogy bepozicionálták a kezem, hogyan tartsam, mi az irány, és azt megjegyeztem. A cipőmmel pedig érzékeltem, hogy más a talaj onnan, ahonnan a golyó már gurul. Gondoltam, majd belejövök, de a bátyámmal játszottunk, és megvert. Balkezes vagyok, azzal kezdtem el dobálni, de nem ment. Talán azért nem, mert azzal a szememmel egyáltalán nem látok. Váltottam, és jobb kézzel ügyesebben ment. Önmagam ha­tárait feszegettem, és ez erőt ad. Szeretnék minden olyan tévhi­tet megcáfolni, hogy egy vak nem tud bizonyos dolgokat meg­csinálni. Nyilván nem tud úgy mint egy látó, de nekünk is kellenek az élmények. Versenyző biztosan nem leszek! Úszni tudok, síeltem, korcsolyáztam, és tudod, mit próbál­nék ki? Autót vezet­nék és ejtőernyőznék is. Hú, az nagyon félelmetes lenne! Bár nekem nem lenne tériszonyom. Egy tandem­ugrást kipró­bálnék. 

Szilvi most adta le a szakdolgozatát, amit a látássérültek a munkaerőpiacon Magyarországon témakörben írt. Itt az idő, már elkezdett ta­nulni az államvizsgára. Ha sike­rül neki, talán valaki elviszi ej­tőernyőzni is.