Először mert színes ruhát felvenni Szlava bohóc

Amikor egy gyerek rosszalkodik az iskolában, azt mondják, bohóckodik. De mit mondanak arra, aki felnőttként is ezt teszi, és nagyon komolyan veszi?

– Nincs különbség. A bohóc gyerek marad és felnőttként is bohóckodik – vallja a Borsnak Szlava Polunyin, aki most a magyar fővárosba érkezett, hogy legújabb műsorát bemutassa. – Az órákról nagyon sokszor kiküldtek, amikor a tanárok szerint rosszalkodtam, pedig én csak a többieket szórakoztattam. Amikor aztán egy szilveszteri éjszakán láttam Chaplintől a Kölyök című filmet, rájöttem, nem is vagyok rossz gyerek, sőt amit én csinálok, az szakma! – nevet Szlava, aki először iskolai rendezvényeken lépett fel, ahol kiélhette magát bohócként, és nyugodtabb is lett az órákon.

Az 1950-ben született Szlávából nem a hagyományos értelemben vett bohóc lett, aki artista és zsonglőr is egyszerre, ezeket a fortélyokat ugyanis lusta volt megtanulni. Ő inkább eljátszotta, hogy kidobott egy kötelet a nézők közé, és azzal valakit magához húzott. A magához húzás lett művészetének lényege.

– A bohócsághoz hozzá tartozik az improvizáció. Nálam is fontos, hogy kialakuljanak váratlan helyzetek. És fontos a ruha is. A Szovjetunió bohócai mindig szürkébe öltöztek, nem volt rajtuk smink. Ez volt a Sztanyisz­lavszkij-iskola, és ezt ellenőrizték is. Én azonban feltűnő ruhát vettem fel, kiszíneztem az arcom, mert a cirkusz az ünnep, és szürkében nem lehet ünnepelni. Ezzel forradalmat csináltam – állítja a művész, akinek már másnap nem hagyta a taxis, hogy fizessen, aztán az étteremben a pincér sem. – A jó bohóc a nemzet gyermekévé válik – mondja Szlava.

A bohóc később színházat alapított, amiben csak bohócok játszottak, először 1971-ben Párizsban léptek fel. A szöveg nélküli előadásokat mindenhol megértik. A Madách Nemzetközi Színházi Találkozó keretében csütörtöktől négy napon keresztül a Fővárosi Nagycirkusz színpadán is meg lehet nézni Szlava és társulatának lehengerlő műsorát, ami – a hó témájára épülve – a Snowshow nevet viseli.

– Ez egy vizuális költészet, amit mindenki másképp értelmez: a gyerek a legjobb játéknak, a nagymama a legszomorúbb színjátéknak, a festő minden jelenetet megörökítendő képnek. Ebben ez a varázslatos – mondja a bohóc. Hu-Zo