Begurultunk egy busszal a Dunába

Vállalom, hogy nem értek sem a kocsikhoz, sem a motorokhoz, a hajókhoz meg pláne, de azért az még megy, hogy megkülönböztessem őket egymástól. De most kivételesen jogos volt a felvetésem: ez a jármű akkor most hajó vagy busz? A helyes válasz: mindkettő és egyik sem. Hogy ez hogyan lehet? Megmutatjuk!

Kipróbáltuk ugyanis a kontinens első kétéltű járművét, aminek a megálmodója egy magyar szállodaigazgató. Bizonyára sokaknak feltűnt már a Duna budapesti szakaszán, hogy olykor-olykor beletéved a vízbe egy nagy, sárga busz. Egészen pontosan naponta négy alkalommal. Nekünk is szemet szúrt a furcsa jelenség. A saját bőrünkön tapasztaltuk meg, milyen érzés felszállni egy buszra, amely menetrendjének része egy kis vízi túra is.

Kormánnyal nem megy a vízen

Leírhatatlan élmény volt úgy belecsobbanni a vízbe egy szárazföldi járművel, hogy közben tudtam, semmi bajom nem eshet. Kicsit olyan, mintha egy fantasztikus film forgatásán lennénk. Másodpercek alatt behuppantunk a vízbe, és hatalmas hullámok csapódtak neki a szélvédőnek. Érthető, hogy azonnal szükség volt az ablaktörlőkre. Egy pillanatra azt hittem, ebből süllyedés lesz, de a vezetőnek hála, nem volt. Zoli, aki tudja szárazföldön és vízen is vezetni a járművet, rutinosan cserélte le a kezei között lévő buszkormányt a tőle balra lévő váltószerű eszközre. Vízen ugyanis nem sokra menne a kormánnyal, ott semmilyen funkciót nem tölt be. Elsőre egyszerűnek tűnt a vízi vezetés, de aztán rájöttem, annyira nem könnyű irányítani a vízi buszt.

Jethajtással működik, úgy, mint a jetski

Az Árpád hídtól pár száz méterre, a Duna kellős közepén egy buszon hullámozva jogosan merült fel bennünk a kérdés: mégis hogyan lehetséges ez?

– Mint ahogy a legtöbb hajó, így ez is gázolajjal megy, csak a többi vízi jármű nem tud kimenni a partra tankolni. Nekünk ez egyszerűen megy, benzinkútra járunk, ott már nem néznek ránk furcsán, megszokták a kétéltű látványát – avat be a fedélzeten Galla Péter üzemeltető. Az ő édesapjáé az érdem, a cég tíz évvel ezelőtt indult, az ötlet viszont már 29 esztendős.

– Kétéltű járműből a kontinensen ez az első. Alul van egy hajótest, amire egy busz felépítmény került. Van benne egy Iveco-motor, amit át tudunk kapcsolni vízi hajtásra. A parton a kerekeket mozgatja, a vízben pedig a hajtóművet. Jethajtással működik, ugyanúgy, ahogy a jetski is. Kárt nem tesz semmiben a víz, de az tény, hogy nagyon sok karbantartást igényel. A futómű az, ami érintkezik a vízzel, így a zsírozás ott fontos, valamint rendszeresen ellenőrizzük és cseréljük az alkatrészeket – meséli el Péter.

Svédasztal nincs, svéd nyelv annál inkább

– Az édesapám álma vált valóra a kétéltűvel. Az egykori Hélia Szállónak ő volt az első igazgatója. Amikor épült, kiment a tetőre, körbenézett és arra gondolt, Budapest főbb látnivalói a vízről és a szárazföldről is láthatóak. Körülbelül 20 évre rá sikerült elindítani a vállalkozást. Nem olyan könnyű ilyen buszt szerezni, külföldről hoztuk be nagy nehézségek árán – magyarázza, s hozzáteszi: már foglalkoznak gyártással is, a Hamburgban üzemelő jármű magyar gyártmány és készül a következő is. Egy túra felnőttek számára 9000 forintba kerül, gyerekeknek 6000, hat éven aluliaknak ingyenes. Ez tartalmaz egy 50 perces utat a szárazföldön és egy 50 perces utat a vízen. Tizenhárom nyelv közül lehet választani az idegenvezetést, kezdve az angol és némettől egészen az oroszig, a spanyolon át a hollandig, vagy a héberig.

– A svéd nyelv azért van, mert jött régen két svéd vendég, és megígértem nekik, hogy ha jövőre visszajönnek, akkor az ő anyanyelvükön is hallgathatják az idegenvezetést – árulja el Péter, miközben evickélünk ki a szárazföldre. Az élmény leírhatatlan, de azért én megpróbáltam.