A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amikor még a nem hívők is betartanak régi szokásokat, és talán a vallással, a hagyományok eredetével is behatóbban foglalkoznak.
A húsvétkor feltámadt Jézus édesanyjához köthetők a Szűz Mária-jelenések vagy Mária-jelenések, amikor állítólag megjelent egy vagy több, általában katolikus ember előtt. A jelenéseket az illetékes területi püspök vizsgálja ki és véleményezi, az egyház pedig egyeseket elfogad, másokat nem. A krónikák szerint Szűz Mária rendszerint rövid időre és csak keveseknek jelent meg, s ezeken a helyszíneken Mária-kegyhelyeket alakítottak ki, amelyek kiváltságos, búcsújáró helyek. Mária gyakran jelent meg gyerekeknek és olyan embereknek, akik szegényes körülmények között éltek, s a jelenés után gyakran jegyeztek fel csodás gyógyulásokat.
Fatimai szűzanya
A fatimai jelenések – összesen hat – 1917-ben történtek a portugáliai kisváros közelében. A római katolikus egyház által elfogadott álláspont szerint a Szűzanya valóban megjelent három pásztorgyereknek, akik nyájat őriztek, és a déli rózsafüzér-imádság után kövekből kis házat építettek azon a helyen, ahol ma a bazilika áll. Hirtelen sugárzó fényt láttak, amit villámnak hittek.
Elhatározták, hogy hazamennek, de rögtön egy második villám világította meg a helyet kissé távolabb, és egy kis tölgyfabokor felett – ahol ma a jelenési kápolna áll – láttak egy nőt, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál és kezében rózsafüzért tartott. A nő azt mondta a három pásztorgyereknek, hogy sokat kell imádkozniuk, és meghívta őket, hogy öt egymást követő hónap 13. napján ugyanazon órában ismét jöjjenek Cova da Iriába. Így tettek, a nő pedig eljött hozzájuk, és titkokat tárt fel nekik.
Guadalupei miasszonyunk
Az egyház által elfogadott, és világszerte ismert a Guadalupei Szűzanya – vagy Guadalupei Miasszonyunk – története. A helyi bazilikában őrzött XVI. századi Szűz Mária-ikon Mexikó legismertebb vallási, kulturális és nemzeti szimbóluma. Különösen fontos jelkép a mexikói indiánok számára, mivel a krónikák szerint a Szent Szűz egy indiánnak, Juan Diegónak jelent meg 1531 telén, a Tepeyac dombon, s felszólította: „menj a püspökhöz, azt akarom, hogy templomot emeljenek e helyen!”. Juan Diegónak nem hitt a püspök, ám másnap megismétlődött a jelenés.
Diego másodszor is elment a püspökhöz, aki azt mondta: elhiszi, hogy a Szűzanya megjelent ott, ha hoz egy jelet. Diego ismét találkozott a Szűzanyával, aki felküldte a hegytetőre, ahol a téli időszak ellenére nyíló rózsát talált. Ezen a helyen épült meg azután a Miasszonyunk-székesegyház, ahol máig őrzik Diego bő köpenyét, amiben a rózsát Zumarraga püspök elé vitte. A Guadalupei Szűzanyát 1737-ben Mexikó, 1910-ben Amerika, 1935-ben a Fülöp-szigetek védőszentjévé nyilvánították.
Lourdesi csodák
A magyar hívők körében is népszerű a franciaországi Lourdes, amelynek közelében, a Massabielle-barlangban 1858. február 11-én a szegény, tanulatlan, tizennégy éves Bernadette Soubirous egy sugárzó, fehérbe öltözött női alakot látott, aki szótlanul rámosolygott, majd eltűnt. A szép ismeretlen három nap múlva újra megjelent, és ettől kezdve július 16-ig még tizenhatszor. A harmadik találkozás alkalmával meg is szólította a lányt, majd legközelebb megmutatta neki a barlang lábánál lévő rejtett forrást. Március 26-án a Szűzanya megnyilatkozott előtte, többször is felszólította, hogy menjen a falu papjához, és építtessen templomot a forrás mellé, s tegye zarándokhellyé. Bernadette elbeszélését hitetlenség fogadta, de a lány ragaszkodott hozzá, majd a forrás mellett valóban csodálatos gyógyulásokat tapasztalt a falu népe.
A csodák világhírűvé tették, és Lourdes a világ legnagyobb Mária-búcsújáróhelye lett, a reménység forrása, ahol még ma is sok ember meggyógyul az ott fakadó víztől, a tudomány pedig nem talál erre magyarázatot. A gyerekkorában Mária-jelenést látó katolikus apáca, Bernadette Soubirous 1879-ben bekövetkezett halála után „csodát tett”: amikor 1909-ben boldoggá avatásának előkészületeit végezték, az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében kinyitották a sírt, és nem akartak hinni a szemüknek, mert a testen az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idő nem hagyott rajta nyomot, úgy látszott, mintha aludna”
– mondta egy szemtanú.
A hivatalos vizsgálat után új ruhába öltöztették, és a vizsgálati jegyzőkönyvvel cinkkoporsóba zárták. Szentté avatása óta Soubirous Szent Bernadette vagy lourdesi Szent Bernadette névvel illetik.
