Szemkápráztató karneválokkal ünnepel a világ

Velence

(február 16.–március 5.) A 18. században, Casanova idején nyerte el a karneválok városa címet. Ám a köztársaság bukásával a karneválról is megfeledkeztek a velenceiek, mígnem 1979-ben felújították a hagyományt. Az ünnepség központja a Szent Márk tér, ahol álarcos látogatók serege hömpölyög. Maszkokat egyébként azért kezdtek el egykor hordani, hogy senki se legyen felismerhető, így ugyanis minden társadalmi osztály szabadon, együtt mulathatott. 

Rio de Janeiro

(március 1–9.) A világhírű parádén a látványos jelmezek mellett a táncé a főszerep, ilyenkor mérik össze tudásukat a legjobb szambaiskolák a másfél kilométeres Sambadrome-on. Minden szambaiskola választ egy főtémát, és annak megfelelően dekorálja a kocsiját és a fellépői jelmezeit. De ez határozza meg a koreográfiát is. Iskolánként 3–5000 résztvevő vonul fel, a parádé napi 10–12 órán át tart. Vagyis ez egy igazi, szenvedélyes utcabál.

Köln

(február 28.–március 6.) Három főszereplő: a herceg, a paraszt és a szűz nyitja meg a karnevált a régi piacon. A herceg átveszi a polgármestertől a város kulcsát, és innentől megkezdődik az ünneplés. A csúcspontot a Rózsák Hétfője jelenti, a zenekarok, tánccsoportok, iskolák felvonulását több mint egymillióan figyelik. A helybeliek legszívesebben saját készítésű jelmezbe bújnak.

New Orleans

(március 5.) Az Egyesült Államok legnagyobb tradícióval rendelkező ünnepe a Mardi Gras (húshagyókedd). Ám mára sokak szemében nem más, mint a mértéktelen ivászat, a sza­ba­dosság és a polgárpukkasztás elegye.

Bázel

(március 11–13.) Svájc legnagyobb farsangi népünnepélye. A hamvazószerdát követő hétfőn, pontban hajnali négykor az egész városban kialusznak a fények, és a hagyományos baseli reggeli zenebonával megkezdődik az év három legszebb napja. Fényt csak a saját zenéjüket előadó különböző farsangi csoportok papírlámpásai adnak. Évente több mint tízezer résztvevő vonul fel.

Santa Cruz

(február 27.–március 10.) A több száz éves múlttal rendelkező tenerifei karnevált a riói után a világ második legnagyobbjaként tartják számon. Fénypontja a királynő megválasztása, amelyet parádés felvonulás előz meg. A jelöltek ruháit akár 80 kiló toll, strassz és egyéb díszítőelem teszi egyedivé, a jelmez akár egy egész évig is készül. Az ünnepség másik hagyománya a szardíniaégetés. Ennek az óriási, papírból készült állatnak a lángba borítása jelenti a karnevál végét.

Nizza

(február 16.–március 2.) 1873. február 23-án született meg a mai karnevál alapja, amely mára a Cote d’Azur egyik legfontosabb eseménye. Legizgalmasabb része a színpompás virágfelvonulás, amelyhez a legalább 7 méter hosszú, 2 méter széles és 6 méter magas építményeket több száz virággal fedik be. Az ünneplésnek húshagyókedden van vége, amikor a karnevál „királyát” a tengerpartra vontatják, és egy hatalmas tűzijáték kíséretében elégetik.

Trinidad és Tobago

(március 4–5.) A riói karnevál kicsinyített mása. Színpompás ruhák, hatalmas tolldíszek, szexi táncosok, dübörgő calypso- és soca-zene. Az ünneppel mára egybeforrt az ország legnagyobb pénzdíjas zenei versenye.

Mohács

(február 28.–március 5.) A busójárás hazánk első számú farsangi turistacsalogatója. A szőrével kifelé fordított bundát és faragott álarcot viselő, kereplőkkel, kolompokkal, fabuzogánnyal felszerelkezett busók elbúcsúztatják a telet és várják a tavaszt.