Egy abortusz-túlélő vallomása: Egy kislányt láttam az anyaméhben, aki menekül a penge elől – én voltam az a magzat

Carrie Holland-Fischer már tinédzser volt amikor megtudta, hogy mit tett vele az anyja. Az asszony megpróbálta elvetetni, a magzat azonban erősebben küzdött az életéért, mint arra bárki számított volna. Az eredetileg egészségesen fejlődő gyermek sajnos a beavatkozás után sérült szemekkel és féloldali bénultsággal jött a világra, mégsem haragszik édesanyjára.

Gyermekkorát végigkísérték félelmes, visszatérő álmai, melyeket valóságos lidércnyomásként élt meg. Egy kislányt látott az anyaméhben, aki elszántan küzd az életéért, sír és üvölt fájdalmában. Ezek az álmok mindig nagyon felzaklatták őt. Végül nagymamája árulta el neki, hogy édesanyja a kilátástalanság miatt hozott egy rossz döntést, melynek következményét Fischer egész életében magán kell viselnie.

Amikor édesanyja teherbe esett, az apja egyik napról a másikra lelépett, magára hagyva az akkor már kétgyermekes nőt. Mivel a kismama úgy érezte, hogy egyedül képtelen lesz felnevelni egy harmadikat is, úgy döntött, elveteti a picit. Egy hónappal az abortusz után derült ki, hogy még mindig terhes. Ekkor már nem volt lehetősége még egy beavatkozásra, így kénytelen volt megszülni a sérült Fischert.

– Egy napon végül összeszedtem minden bátorságomat, és leültettem anyámat magammal szemben. Megkérdeztem, hogy miért akart megölni engem, ő pedig keserves zokogásban tört ki, és bevallott mindent – írta Fischer blogján.

Az orvosok - miután kiderült, hogy az abortusz sikertelen volt - azt mondták az anyának, hogy kislánya nem csak testileg, de szellemileg is visszamaradott lesz. Soha nem fog tudni járni, beszélni, nem lesz normális élete, munkája, családja. Fischert valóban megbélyegezték az emberek, undorítónak és visszataszítónak tartották. Iskolában nem csak diáktársai, de saját tanárai is gúnyt űztek belőle. Gyűlölte önmagát, a létezését, édesanyját és Istent is, amiért ezt tették vele. Megpróbálta eldobni magától hiábavalónak hitt életét, ezért bevett egy egész üvegnyi antidepresszánst, majd egy üveg bort ivott hozzá. Abban bízott, hogy másnap nem tér magához, ám ehelyett kiegyensúlyozottan ébredt.

Ekkor döbbent rá, hogy nincs értelme gyűlölnie magát, és bizonyára Istennek, akire eddig mérhetetlenül haragudott, tervei vannak vele, ha másodszor is megmentette őt a biztos haláltól. Már nem érzett fájdalmat és haragot a világ felé, elkezdte elfogadni önmagát, és egyszerre megszabadult minden negatív érzésétől. Azóta nagyon jó viszonyt ápol anyukájával, aki nagyon nehezen bocsájtott meg önmagának azért, hogy meg akarta ölni a saját lányát. Bűnösnek érezte magát, mert ahányszor gyermekére nézett, tudta, ő tette tönkre az életét.

Fischer  azonban egyáltalán nem így érzi, hiszen minden álma valóra vált. Szerető férjre lelt, és ugyan első babájuk nemrégiben elment, annak is örül, hogy képes teherbe esni, így van remény arra, hogy valaha édesanya lehessen.

(via TheAbortionSurvivors)