Magány kínozza már a 30-asokat is

Véget értek az ünnepek, lezárult egy újabb év, ilyenkor sokan érzik hirtelen üresnek, túl magányosnak magukat. A szakemberek évtizedekig úgy tartották, az idősebbeket könnyebben ragadják el a negatív érzések, ám most egy friss kutatást ezt cáfolja. Amerikai tudósok több száz San Diegó-i lakost kérdeztek meg, 27 évestől 101 évesig, és a válaszadók háromnegyede nyi­lat­kozott úgy, hogy valamilyen mér­tékben egyedül érzi magát. Sokan már harminchoz közel is ugyanazt a választ adták, mint az ötvenes éveik közepén vagy a nyolcvanas éveik végén járó emberek.

Az eredmény igencsak meglepte a felmérést végző szakembereket, mert úgy saccolták, a megkérdezettek egyharmada ad majd hasonló vá­laszt. 

– A magányosság persze nem azt jelenti, hogy valaki egyedül is van. Nagyon gyakori probléma, hogy az emberek úgynevezett társas magányban élnek, és ez azoknál a pároknál jelentkezik leginkább, akiknél a hosszú évek alatt egyszerűen kiürült a kapcsolat – értékelte a Borsnak a tanulmány eredményét Hang András klinikai szakpszichológus. Ilyenkor hi­ába van az oldalunkon egy ál­landó társ, lelkileg mégis érezhetjük magunkat egyedül.

Mindegyik, a kutatásban szereplő életperiódushoz köthető egy-egy nagyobb változás. A fiatalok azért stresszelnek a kutatás szerint, mert úgy érzik, ismerőseik jobb döntéseket hoztak, és ezért bűntudat gyötri őket. – Sokan a húszas éveik végén jutnak el odáig fejben, hogy valóban felnőttek. Leváltak a családról, sokkal kevesebb baráttal találkoznak, mint akkor, amikor még iskolába, vagy­is egy zárt közösségbe jártak – magyarázza a szakember. 

Az ötvenes éveink közepére eluralkodhat az érzés rajtunk, hogy közeleg a nyugdíjkorhatár és az a tény, hogy akkorra már eljutottunk a karrierünk csúcsára, hogy nincs már feljebb. – A nyolcvanas éveket pedig, azt hiszem, nem is kell túlmagyarázni. Sokan akkorra már elvesztették a párjukat, ba­ráta­ikat, már sok kortársukat. Ez a fajta magány a legérthetőbb – fejtette ki Hang András.