Kupakokból ragaszt vonatokat Tibor

Több mint negyven évet töltött a vasúttársaságnál Tibor. A mozdonyok iránti szeretete az egész életét végigkísérte. Először 1982-ben a le­gendás 424-es gőzmozdony mását faragta ki. Tibor azóta még 18 vonatszobrot készített, de többet is elajándékozott. Egy Horvátországban van egykori cimborájánál, mert nagyon megtetszett barátja feleségének a szobor. A faragást magától ta­nulta meg.

– Amikor dolgozom, mindennap reggel nyolctól este ötig csak a makettel foglalkozom. Egy-egy vasút 4–5 hét fo­lya­matos munkát vesz igénybe. Ez­alatt szigorúan csak egyszer állok meg ebédelni – számolt be a Borsnak napirendjéről Kovács Ti­bor. Elsőre a vonat vázát faragja ki, fő­leg hársfából, majd a többi apró alkotóelemet rakja hozzá, van, hogy kupakot, gombot.

– A végeredmény pedig megszólalásig hasonlít az eredetiekhez, a festéshez is mindig ugyanolyan anyagot használ, mint az eredetieken. Mindent persze a vázlat megrajzolása előz meg, azután jöhet a megvalósítás. 

Tibor legnagyobb moz­donya a 303-as másolata, 105 centiméter hosszú. Ezekből korábban itthon is volt kettő, amiket kénytelenek voltak kivonni a forgalomból 1962-ben, mert túl nehezek voltak, és tönkretették a síneket. Tibor az úgynevezett Lenin mozdonyt lánya kérésére készítette el, de az Orient Express miniatűr másolatát is megalkotta már.

– A mozdonyokat a kisunokám örökli meg. Arra fo­gom megkérni, ha már megunta a velük való foglalkozást, olyan helyre adja, ahol tovább őrzik őket. Elég sok munka van a ta­karításukkal. Nem elég portörlővel végigmenni rajtuk, mert letörhet róluk sok apró alkatrész – mondta az alkotó, akinek következő nagy műve egy újabb 424-es lesz.