Gyárfás: nem restellem bevallani, hogy féltem

A Blikk megkeresésére reagált a nemrég előkerült hangfelvételek ügyében Gyárfás Tamás.

- Tavaly augusztus végén az ügyvédem levelet kapott, amely egy memóriakártyát tartalmazott. Egy személy tárolási díjat kért az összes további felvételért cserébe. A megkapott memóriakártyáról egy munkatársam a rendkívüli rossz minőségű hangfelvételről legépelte azt, ami abból kivehető. Joggal merült fel a sajtóban a kérdés, hogy augusztus végén miért nem tájékoztattam azonnal a rendőrséget. Ennek több oka volt. Nem restellem beismerni, hogy féltem. Nem tudtam, hogy ki áll a küldemény mögött. Nem zártam ki, hogy Josef Rohác, illetve az ő körei. Megvallom, én nem szívesen jelentek fel egy ilyen társaságot. Ki tudja, hogy mi történik másnap velem, vagy a szeretteimmel? - mondta a Blikknek Gyárfás Tamás.

- Rossz tapasztalataim voltak az eddig bejelentéseim következményeivel is. Kétszer tettem vallomást zsarolóról. Mindkettőt elengedték. A magát németnek feltüntető zsaroló levelére nem válaszoltunk, mondván, a bűnözőkkel, A memóriakártya tartalma lényegében az eddigiekhez hasonló volt. P. Tamás különböző módon ki akart belőlem kicsikarni legalább egy olyan mondatot, amely egyértelműen arról tanúskodna, hogy én megbíztam, felkértem őt Fenyő János meggyilkolására. Vélelmezem, azt akarta elérni, hogy a kezében legyek. Egészen az utolsó találkozónkig, amikor kiderült, hogy rögzíti a beszélgetéseinket, tőlem nem kért pénzt. Akkor sem kapott, hanem megszakítottam vele a kapcsolatot.  Ha úgy tetszik, ő nem a tőkémet, hanem, az általa szerintem túlértékelt kapcsolati tőkémet akarta kamatoztatni. A legtekintélyesebb kormánytisztviselőkkel akart a közreműködésemmel találkozni, hogy olyan történésekről tájékoztassa őket, amelyeket aztán fel tudnak használni. P. Tamást a fenyegetések ellenére sem mutattam be senkinek; abszurdnak éreztem, hogy én ilyen kérdésekben bárkivel is együttműködjek. P. - től mindeközben mégis nagyon tartottam, hiszen azt folytonosan érzékeltette velem, ha ő engem valótlanságokkal befeketít,  akkor aztán évekig mosakodhatok– árulta el Gyárfás.

– Egykori, általa megálmodott beszélgetéseket idézett fel a múltból, „te akkor ezt és ezt mondtad.” Tényleg nagyon remélem, hogy olyan felvételekre talált rá a rendőrség, amelyekben én a gyilkosságot megelőzően beszéltem vele, amelyeket nem ő idéz a múltból, hanem amik az akkori jelenben megfogalmazódtak. Azaz nem ő mondja, hogy én mit mondtam, hanem én mondom, amit mondok. Olvastam, hogy P. mindent felvett. Ez megnyugtat. Nyilván, Fenyő János meggyilkolása előtt is volt magnója. Ha a halála előtt rögzített hangfelvételek is megvannak, akkor nekem végképp nincs mitől tartanom.