Szüksége van a Jézuskára a gyermeki léleknek

Meddig hisznek a gyerekek a Jézuskában? Hogyan jönnek rá, hogy valójában anyáék veszik az ajándékot? Miképp magyarázható ez el „fájdalommentesen”? A Bors súlyos ünnepi kérdésekre kereste a választ.

Minden gyermek számára az év legvarázslatosabb, legjobban várt pillanata, amikor a csilingelésre a pompásan feldíszített fához rohanhat, égnek a csillagszórók, és gyönyörűen becsomagolt ajándékok sokasága várja. Megjött a Jézuska!

De tudjuk: va­lamennyiünk éle­tében eljött a pillanat, amikor a titokról lehullott a lepel. Nem a Jézuska, hanem a szü­lők hozzák az ajándékot. Bálint Mária, a Borsnak nyilatkozó gyermek­pszichológus  szerint addig, amíg a gyerek nem kezd el kérdezősködni, nem érdemes firtatni ezt a kérdést.

– A kisgyermekek mesevilága igényli a Jézuska vagy a Mikulás létezésének mítoszát. Az ő világuk ettől sokkal szebb és varázslatosabb lesz. Kilenc-tíz éves kor környékén elkezdik majd saját maguk felfedezni a világot, és rájönnek, amit eddig hittek, nem biztos, hogy úgy van.

Ekkor érdemes finom célzásokat tenni, majd a legvégső fázis, hogy színt vallunk. Sok család úgy oldja meg ezt a meglehetősen nehéz kérdést, hogy azt mondják, hogy bár az ajándékot nem a Jézuska hozza, azonban ő te­szi lehetővé, hogy mi meg tudjuk venni – mesélte a szakember.

Szülői feladat a mítosz leleplezése

A Szigetszentmiklóson élő Judit épp a napokban esett túl egy komoly be­szélgetésen tízéves gyermekével, Ádámmal. A kisfiú elmondta, hogy az is­kolában már több osztálytársától is azt hallotta, Jézuska márpedig nincs.

– Amikor Ádám már azt is megkérdezte, hogy lehet az, hogy a Jézuskának címzett borítékra sosem írunk címet, rájöttem, hogy eljött az őszinteség ideje. Végül egyszerűen elmeséltem neki, hogy apa és anya a Jézuska, és azért találtuk ki a mesét, mert a mi szüleink is ezt mondták nekünk gyerekkorunkban. Bocsánatot kértem tőle, azt mondta, megérti és nem haragszik – árulta el az édesanya.

Ön mikor jött rá a titokra?

Nagy Bálint: Nyolc-kilenc éves voltam. Édesanyám buktatta le a Jézuskát. A karácsonyfa nálunk egy külön szobában állt. Ott volt a csengő is, amitől édesapám kihúzott egy madzagot a konyhába. Abban az évben elszakadt a madzag és ettől a mamám olyan mérges lett, hogy összeveszett apámmal. Így derült ki a nagy titok.

Csonka Fanni: Azokra a karácsonyokra, amelyekre visszaemlékszem, már tudtam, hogy a Jézuska nem létezik. Nagy kutató voltam, úgyhogy felfedeztem az eldugott ajándékokat. Mindig egyformát kaptunk az ikertestvéremmel, csak más színűt.

Lőrincz Tamás, birkózó: Négyéves lehettem, amikor rájöttem, hogy a Mikulás tulajdonképpen a nagypapám, tudniillik bármennyire is elmaszkírozta magát, megismertem a lyukas zoknijáról. Három év múlva kiderítettem a gyakori kérdezősködésemmel, hogy a karácsonyfa alá nem a Jézuska helyezi el az ajándékomat.

Molnár András: Kiskoromtól, amikor elkezdtem okosodni, valahogy fokozatosan rájöttem. A szomszéd kisfiúnál ez tovább tartott. Ő sokáig próbált meggyőzni, hogy van Jézuska, és évekig vitatkoztunk, mire végre hitt nekem.

Németh Kristóf színész: Engem apukám mindig moziba vitt karácsonykor, westernt néztünk. Mire hazaértem, addig az angyalok elhozták a fát. Nem értettem sokáig, mivel a gyermeki képzeletemnek köszönhetően egyszer tényleg láttam az angyalkákat.