Rendkívül különleges nyulak tenyésztésével foglalkozik egy békéscsabai nő. Zahoránné Ágnesék annak idején kiköltöztek a város szélére, és egy klasszikus tanyát hoztak létre. Ágnes elhatározta: feleleveníti gyerekkorát, és az úgynevezett angóranyulak tenyésztésébe kezd.
– Ezek a nyuszik az 1990-es évek végén eltűntek Magyarországról, én azonban Németországból szereztem néhány piros szemű példányt. Régen nagy hagyományuk volt, hiszen rendkívül hasznos jószágok: nemcsak a húsuk, hanem a szőrük is igencsak értékes – ami igazából már gyapjú. Sálat, kesztyűt, sapkát és bármilyen más ruhaneműt lehet készíteni a feldolgozott gyapjúból – meséli a Borsnak Ágnes, akinek jelenleg harminc példány található a tanyáján.
Az angóranyuszik azonban rendkívül sok törődést igényelnek. Rendszeresen kell fésülni őket, figyelni kell a tartásukra és az etetésükre, hogy a hófehér, hosszú, és folyton növő szőrüket évente többször is le lehessen nyírni. Ha mindent jól csinálunk, akkor 2–2,5 kiló, vékony szálú gyapjút is lenyírhatunk róluk évente, amely több mint egy birkáé, ráadásul a minősége is sokkal jobb. Ágnes a nyuszik továbbértékesítésén túl a gyapjú fonásával, kötésével, szövésével és horgolásával is foglalkozik, amelyhez egy rokkát használ, és igazi pihe-puha műremekeket készít.
