Az egykori, egyik leggazdagabb magyarként ismert üzletember családjának cégei ellen csődbüntett, csalás, sikkasztás gyanúja miatt nyomoz a hatóság. A könyvcézárként emlegetett vállalkozót egy kisember jelentette fel.
A hajdan sikeres üzletembertől Galambos Ádám, a Magyar Könyvkiadók Érdekvédelmi Szövetségének (MKÉSZ) elnöke nyílt levélben kéri vissza azt a 3 milliárd forintot, amire évek óta várnak a becsapott könyvkiadók.
„Én is találkoztam ezzel a nyílt levéllel, és minden szavával egyetértek. Ha valakit megloptak, és a tettes évekig őrizgeti a lopott pénzt, attól az még nem lesz az övé” – szögezte le Stotz Gyula kriminológus-igazságügyi szakértő. Ő az, akit a könyvcézár felkért, hogy mentse meg a 11 milliárd forint adósságot görgető cégbirodalmát. Csakhogy a szakértő a munkája kezdetén rögtön a annyi szabálytalan, törvénysértő üggyel szembesült, hogy kénytelen volt büntető feljelentést tenni. De tőle függetlenül a cégbirodalom zűrzavaros ügyeiben már a NAV Bűnügyi Főigazgatósága is nyomoz.
„Úgy tudom, a Magyar Könyvkiadók Érdekvédelmi Szövetségét az háborította fel, hogy a minap a fent említett vállalkozó lánya fizetett hirdetésben készített egy reklámfilmet arról, hogy a cégük talpra állt, újra sikeres – folytatta Stotz Gyula. – Eközben eszük ágában sincs kifizetni a tartozásukat a költségvetésnek, a bankoknak, a bajba került nyomdáknak, kiadóknak. Érdekel bárkit is P. Krisztina tragédiája, akinek húsz évig egy kis, családi könyvkiadója volt, de tavaly tönkrement? Ugyanis a könyvcézár 870 ezer forinttal tartozott neki, de fizetés helyett csak ígérgetett. Ezért Krisztina - hogy a lyukakat foltozza -, a 72 éves édesanyjától, Erzsike nénitől kért kölcsön, de nem volt miből visszaadni neki. Az idős asszony addig azt hitte róla, hogy sikeres, büszke volt a lányára, de arculcsapásként érte, mikor megtudta, hogy Krisztina csődbement. Erzsike néni mérhetetlen szégyent érzett, nem lehetett megvigasztalni, Hamarosan rákos lett, lányával együtt hiába küzdött a betegségével, a pénztelenséggel...”
Stotz Gyula ezért is érzi úgy, kötelessége volt büntetőfeljelentést tenni egykori munkaadója ellen, akit rágalmazásért bíróság elé citált.
„Én már nem csodálkozom, mikor azt látom, hogy a könyvcézár a vádlottak padján cinikus. Se akkor, amikor érvelés közben a bírói pulpitusra rákönyököl. De ilyenkor felteszem magamnak a kérdést: vajon ez az ember miben, kiben bízhat? Vajon meddig húzhatja még az időt, meddig lassíthatja még a nyomozást? Kriminológusként hiszek az igazságszolgáltatásban, és tudom, hogy nemcsak ő, hanem minden pártolója felelni fog a bűneiért.”
(folytatjuk)
