Osztott és szorzott Hans, a német csodaló – Városi legenda

Hans látszólag semmiben sem különbözött fajtársaitól, intelligenciája azonban már-már emberi szintre emelte. Ez gazdájának, Wilhelm von Ostennek volt köszönhető: a gimnáziumi matektanár ugyanis megtanította Hanst a négy matematikai alapműveletre. A ló összeadást, kivonást, szorzást, osztást is el tudott végezni. Sőt  a legenda szerint képes volt arra is, hogy gyököt vonjon vagy éppen megmondja a pontos időt és dátumot.

Dobogással jelzett

Hans a pontos eredményeket és megoldásokat patadobogással jelezte. Eleinte csak egy táblára felírt számokat olvasott el, de később jöttek a nehezebb műveletek. Mindig annyit dobbantott a patájával, amennyi szükséges volt, ezt persze gazdája mutatta meg neki. Hans intelligenciájának hamar híre is ment. Von Osten Németország-szerte fellépett vele az 1890-es években, még a New York Times címlapjára is felkerült a csodaló.

A matematikus egyébként lelkes híve volt a frenológiának, vagyis annak a tudományos tézisnek, hogy a koponya formája befolyásolja az ember intelligenciáját és személyiségjegyeit. Bár azóta ez az elmélet megdőlt, ő akkoriban az állatok esetében is megpróbálta ezt bizonyítani. A tanár szentül hitte, hogy az állatok sokkal okosabbak, mint gondoljuk, csak megfelelően kell velük kommunikálni. Von Osten a ló mellett egy medvével és egy macskával is kísérletezett, de csak Hansszal ért el áttörő eredményt.

Lebukott, de csak félig

Természetesen nem mindenki dőlt be a matematikus mutatványának, állatidomárok, bűvészek, más matematikusok próbálták leleplezni a produkciót, de hiába. 1904-ben a német oktatási hivatal szakértői csapata megvizsgálta Von Ostenék előadását, de meglepetésükre semmiféle csalásra utaló jelet nem találtak. Már-már gyakorlatilag mindenki elfo­­gad­ta a tényt, hogy Hans tény­leg matekzseni.

A hivatal egyik pszichológus szakértője, Oskar Pfüngst azonban szkeptikus ma­radt, és megkérte a gazdát, hogy folytathassa a vizsgálatokat. Von Osten nem is ellenkezett, hiszen tudta magáról, hogy nem csaló. Pfüngst azonban rájött, mi a csavar a mutatványban: a ló matematikatudása azzal párhuzamosan romlik, ahogy a kérdező egyre messzebb lép tőle, ha pedig nem látja a kérdezőjét, teljesen elbizonytalanodik. Bár a revizor egyértelműen csalást szimatolt a háttérben, kissé elbizonytalanodott, mert ha ugyanolyan körülmények között, közelről kérdezte Hanst a feladványokról, neki is kiválóan válaszolt.

A jutalom a kulcs

Pfüngst kiderítette: a kérdező testtartása, arckifejezése és légzése megváltozik, amikor a ló a dobbantással elér a helyes válaszhoz. Hans tehát lelepleződött: nem matektudásában, hanem inkább abban volt vérprofi, hogy olvasson az emberek testbeszédéből. Ha időben abbahagyta a dobogást – amikor változást érzett az ember viselkedésében –, jutalmat kapott. A feladatot pedig készségesen ismételgette. Hans és gazdája tehát úgy csaltak, hogy fogalmuk sem volt az egészről.    

Ha ötlete van vagy témát javasol, írjon! Várjuk levelét erre az e-mail-címre: [email protected]