Levitáció – elsajátítható a lebegés csodája?

A levitációnak nevezett jelenség régóta foglalkoztatja a tudományt: misztikum ez vagy valóság? Honnan, mikortól ered a csodája? 

Szakszerű megfogalmazás szerint a levitáció olyan folyamat, amely során egy tárgy vagy személy a gravitációt legyőzve stabilan lebeg a levegőben anélkül, hogy valamely pontján alá lenne támasztva. 
A technika fejlettségének köszönhetően ma már elektromágneses erőhatással le lehet győzni a gravitációt, ezt használják is a tudomány különböző területein (például elektrosztatikus, aerodinamikus, akusztikus, ultrahangos levitáció), ám az emberek lebegése évszázadok óta megfejtésre váró téma. Gondoljunk csak a bűvészek egyik, nagy tetszést arató produkciójára, a tárgyak, emberek lebegtetésére – ám ez trükkökkel elért „csoda”, nem valódi levitáció.

Szentek elragadtatása

Már a XVI. században születtek feljegyzések különös esetekről, amelyeket akkoriban nem tudtak megmagyarázni. Ebben a  században egy Avilai Szent Teréz nevű apáca képes volt levitálni elragadtatása pillanatában. A le­írások szerint a jelenség nála olyan erős volt, hogy többször kérte a rend tagjait, hogy fogják le, és szorítsák a földhöz a rohamok idején. Őt a XVII. században egy Copertinói József nevű férfi követte, aki szintén el tudott emelkedni a talajtól. Róla fennmaradt, hogy már az iskoláséveiben is transzba esett, és tátott szájjal ült az órákon, ezért ráragasztották a Tátottszájú gúnynevet. Később ferences rendi szerzetesként az önsanyargatás megszállottja lett, és spirituális képességei felerősödtek. Copertinói József először 1638-ban emelkedett a levegőbe imádkozás közben, egy templomban. A szerzetesek olyan hatalmas csodának tartották, hogy Rómába küldték, ahol az akkori pápa – VIII. Orbán – szintén megtapasztalhatta József csodálatos képességét. 

A levitáció egyébként minden korban jellemző volt a szentekre, és a felemelkedésnek ez a megjelenési formája egyfajta üzenet: a földtől való elszakadást és a menny felé emelkedést szimbolizálja.

Home mesteri mutatványai 

A krónikák őriznek olyan eseteket is, amelyek hétköznapi emberekkel történtek. A történelem nagy levitátorai közül a XIX. században élt Daniel Dunglas Home volt a leghíresebb.
A skót egy spiritiszta médium volt, aki nemcsak saját magát, hanem asztalokat, székeket és más tárgyakat is képes volt a levegőbe emelni, majd lebegtetni. Először sokan sarlatánnak tartották, de amikor köztiszteletben álló személyek és kutatók is látták lebegni, már senki sem vonta kétségbe a képességét, amely nagyon korán megmutatkozott. Home ugyanis már négyéves korában megjósolta unokatestvére halálát. A kissé furcsa, beteges gyermek, mivel nem játszhatott úgy, mint a legtöbb fiú, szabadideje nagy részét erdei sétákkal és a Biblia olvasásával töltötte, majd édesanyja eltávozását is megérezte. Később médiumi képessége felerősödött, melyet szeánszokon mutatott be az érdeklődőknek. Hamarosan híre ment „csodái­nak”, egyetemi tanárok hívták, hogy kísérleteket végezzenek rajta.

Az eredmények olyan meggyőzőek voltak, hogy a közvélemény elfogadta Home különleges képességeit. De nemcsak tudományos in­tézmények hívták, hanem európai vezetők is, akiknek felkeltette az érdeklődését. A különleges az volt Home szeánszaiban, hogy nem egy elsötétített szobában tartotta, hanem napfényes helyiségekben. Volt olyan eset, amikor Home a lábá­ba kapaszkodó, szkeptikus megfigyelőkkel együtt emelkedett több méteres magasságba. A legmeglepőbb esemény az volt, amikor több tanú jelenlétében a félig nyitott ablakon keresztül kilebegett a helyiségből, mely az utca szintjétől legalább húszméternyi magasságban volt, majd visszalebegett.

Tanulható a technika?

A történelem során a középkortól kezdve – de már az ókorban is – több tucat ember volt képes levitálni. Mahesh Prasad Varma (Maharisi Mahes) jómódú indiai családban nevelkedett, és tudott a „föld felett járni”. Nyilvános előadásokat tartott egy ősi, hagyományos meditációs technikáról, amelynek üzenete az volt, hogy ez által a technika által a határtalan boldogság mindenki számára elérhető. Több meditációs központot is alapított, egyet 1958-ban, Szingapúrban. Maharisi transzcendentális meditációjának testre és lélekre tett jótékony hatásait a világ kétszáz független kutatóintézetének több mint hatszáz tudományos kutatása igazolta. 

A legtöbb levitáló hisz valamiben: a buddhizmusban, Istenben vagy más mitikus dologban, ezért sokáig úgy tartották, hogy a levitáció a hit egyfajta spirituális megjelenése, ugyanis pogány embereknél sohasem figyeltek meg hasonlót.  

A mai felfogás szerint néhány különleges esetben – szentek vagy különösen tehetséges mé­diumok esetében – elképzelhető, hogy létezik a levitáció. Ugyanakkor egyre erősödik az a hit, hogy bárki képes levitálni, aki részt vett a megfelelő tréningen.