Szívfacsaró: így végeznek magukkal fogságban az édes kis koboldmakik

Hatalmas golyószemek, hozzá aprócska test, hosszú ujjacskák – aki ránéz, elolvad a koboldmakitól. Ám ez a kis jószág nagyon érzékeny, éjszaka aktív teremtmény, és éppen azt sínyli meg, hogy ennyire kedvelt és népszerű: a kihalással fenyegetett fajok listáján szerepel.

A legkisebb főemlősökhöz tartozó koboldmakik a dzsungelben élnek a délkelet-ázsiai szigetországban, és az erdőirtások miatt egyre zsugorodik az életterük. De ha nem vágják ki fűrésszel az otthonukat, akkor emberek üldözésének vannak kitéve: olyanokénak, akik le akarják őket fényképezni, a karjukba akarják őket venni, vagy olyanoknak, akik vadásznak a gülüszemű szőrgombócokra, hogy hazavigyék őket – illegálisan.

Gyakran direkt úgy hirdetnek utakat például a Fülöp-szigetekhez tartozó Bohol szigetére, hogy az erdőkben koboldmakik laknak. Következmény: turisták verik fel a dzsungel csendjét lépteikkel, hangjukkal, vakuzós fényképezőgépeikkel, hogy a hőn áhított fotó meglegyen az állatokról. De sokszor ennyire se kell fáradniuk, hiszen sok helybeli tart koboldmakit háziállatként, ami valóságos katasztrófa, ugyanis ezek a jószágok különösen érzékenyek a stresszre.

– A legtöbb tulajnak halvány lila dunsztja sincs arról se, mivel táplálkoznak a koboldmakik – magyarázta a Deutschlandfunk nevű német közszolgálati rádiónak Carlito Pizarras, aki ezeknek az állatoknak a védelmével foglalkozik. – Rovarokkal és békákkal ugyanis, ők meg csirkehúst adnak nekik, amivel nem tudnak megbirkózni. A bundájuk teljesen száraz lesz tőle. De még szakszerű táplálás mellett is előbb-utóbb belepusztulnak a fogságba. A számukra elviselhetetlen stressz miatt legkésőbb egy hónap múlva szó szerint öngyilkosságot követnek el.

A majmocskák szép lassan leállítják az egész szervezetük működését, nem vesznek magukhoz ételt, és abbahagyják a lélegzést. Még borzasztóbb az a módszerük, amikor a kis fejecskéjüket addig verik a ketrecük fémrúdjához, amíg belehalnak – csak, hogy véget vessenek a rabságukkal járó szenvedésnek.

Carlito Pizarras egy koboldmakikért létrehozott kutatóközpont munkatársa Bohol szigetén, és néhány parlamenti képviselővel együtt egy törvény megalkotásáért lobbiznak az állatvédők. Ez kimondaná, hogy tilos ketrecben koboldmakit tartani. Remélhetőleg hamarosan megszületik a jogszabály, addig pedig próbálják védeni a majmok életét. A 167 hektáros természetvédelmi területükre turisták csak alapos fejtágítás után tehetik be a lábukat, és őrök kísérik őket, akik a koboldmakikra vigyáznak. A szabályok egy túra alatt egyszerűek: semmi zaj, semmi vakuzás, és legkevesebb egy méter távolság a többnyire alvó állatoktól, hogy ne ébredjenek fel!