Visszajöttek az oroszok! Kunmadarason nosztalgiáztak az egykori katonák

Egy gyermek is felnő annyi idő alatt, amióta nincsenek már szovjet katonák az országban. Nem önként jöttek, de állításuk szerint második hazájukként szerették Magyarországot. 

Kétezren állomásoztak a laktanyában

Ha Kunmadaras neve szóba kerül, ma leginkább a motoros találkozók jutnak eszébe az embe­reknek, ám majdnem egy ember-öltőig két szovjet repülőezred állomásozott itt 1956–1991 között. Ez volt a Magyarországon állomásozó szovjetek legnagyobb katonai reptere, a környező városokénál is népesebb volt a katonai létesítmény.

Nagyjából kétezren éltek itt, családjaikkal együtt, éveken át. Volt posta, bolt, mozi, ahogyan reptéri orvosok, rendőrök, tűzoltók is a bázis falai között éltek. Most vissza­tértek Kunmadarasra és együtt nosztalgiáztak. Néhányuknak gyermekei sétáltak a ma már romos falak között. Itt éltek, tanultak, piacra jártak, megérte velük „üzletelni”. A helyiek ráadásul úgy tartják, ha baj volt, ők voltak az elsők, akik segítettek. Mire a karcagi városi tűzoltók elindultak egy tűzhöz, a reptéri tűzoltóság már bizonyosan úton volt.

Sokan megtanultak magyarul

– A találkozóra körülbelül egy tucat volt tiszt, vagy a tisztek gyermekei jöttek el. Haza jöttek, hatalmas örömmel, és boldog meghatottsággal gondoltak vissza a kunmadarasi időkre. Tévedés, hogy elszigetelten éltek volna, sok barátság köttetett itt, amire a mai napig jó érzéssel gondolnak vissza – mesélte el a Borsnak egy szervező.

Vándor Károly, a katonai repülés egyik hazai történésze hozzátette: bár hivatalosan sosem tanultak magyarul, de sokan önszorgalomból tanultak, így a találkozón félig oroszul, vagy félig magyarul mesélték a sztorikat. Katonai titkokat máig nem oszthatnak meg, de érdekes történeteket, sztorikat mesélhetnek, és meséltek is. 

Beborították a lángok a felszállópályát

Az egykor itt szolgálók érdeklődését mutatja, hogy Pavel Belenyinen, az ezred utolsó parancsnokhelyettese is eljött, sokan érkeztek Oroszország, Ukrajna és a Baltikum különböző pontjairól.

A résztvevők a saját életük meghatározó emlékeit is megosztották egymással, azokat, amikről a magyarok nem is értesültek, hiszen az első baleset hírét például csak 1987-ben közölték az újságok, tévéhíradók is. 1986-ban, egy napon szörnyű baleset történt, Szu–17-es vadászbombázók készültek gyakorló feladatra, így teljesen fel voltak tankolva, a bombák is a helyükön voltak már, amikor az egyik gépben ülő fegyverzeti tiszt véletlenül kioldotta az egyik gyakorlóbombát, amely a gépről leesve azonnal lángba borított két gépet.

Csodával határos módon senki sem sérült, illetve halt meg a balesetben. A két  gépből csupán olvadt alumíniumkupac maradt. Máig láthatóak a reptér betonját is megrongáló tűz nyomai. Egy másik történet szerint szintén abban az évben egy repülőgépbe belecsapott a villám és lezuhant. A gépet csak úgy tudták kiásni, hogy a Mátrai Erőmű egyik kő­fejtő gépét használták. A pilóta itt szerencsére tudott katapultálni.