Városi legenda - Rabul ejti a vándorokat a szibériai Halálvölgy

Ha létezik földi pokol, nyugodtan kijelenthető, hogy Kelet-Szibériában, azon belül is Jakutföldön van. Az Oroszországhoz tartozó terület a világ legnagyobb önálló államisággal nem rendelkező közigazgatási egysége. Negyvenszer nagyobb Magyarországnál, de csak egymillió lakosa van. Az emberek már hozzászoktak a mínusz 40 Celsius-fokos hideghez, de nem ritka a mínusz 67 fok sem, mint például idén januárban. A felfoghatatlan méretű kietlen pusztaság rejti a félelmetes Halálvölgyet, aminek titkaira a mai napig nincs válasz.

Kihullott a hajuk

Először a harmincas években figyelték meg azokat a furcsa, 6-7 méter átmérőjű fémtárgyakat, melyek elszórtan hevernek az Olgujdah patak környékén. – Sosem láttam még ehhez foghatót. Mintha valaki fémüstöket hozott volna ide, majd fejjel lefelé fordította volna őket – olvasható Mihail Koreckij orosz geológus visszaemlékezéseiben. A titokzatos „fémhordók” belsejében az elmondások szerint kellemes meleg van, ezért érthető, hogy az arra tévedt vándorok az éjszaka beálltával olykor ott kerestek menedéket. Ez azonban a legenda szerint többnyire nem bizonyult jó választás­nak. Egyesek arra panaszkodtak, hogy a fémhordókban töltött éjszakák után kihullott a hajuk, de voltak olyan szerencsétlenek is, akik másnap reggelre meghaltak.

Furcsa sötétség

Alexander Gutyenev, a Jakutföld rejtelmeit kutató szakértő a fura élmények alapján arra gyanakszik, hogy az áldozatokat sugárfertőzés érte. De ha hinni lehet a legendának, a fémhordók már évszázadok óta részei a bennszülöttek életének. Akkor mégis hogyan beszélhetünk radioaktív szennyezésről? Lehetséges, hogy földönkívüliek állnak a jelenségek hátterében? A helybeliek ősi beszámolóiból erre lehet következtetni. – A régi időkben, amikor mindez elkezdődött, a pásztorok furcsa dolgokra lettek figyelmesek. A tájra sötétség borult, a szél erősen fújt. Az égbolt felől nagy fényesség áradt mindenfelé. Amikor minden elült, és a sötétséget a nappal váltotta fel, a nomád törzsek furcsa dolgot láttak. A felégetett talajon az ég felé meredt egy magas, ismeretlen szerkezet, amely néhány napi járás távolságból is jól látható volt. Aztán a föld alá süllyedt, és örökre eltűnt – szól az ősi monda.

Egyszemű, fekete alakok

A tunguzi pásztorok látomását erősíti meg egy 1947-es beszámoló is. – Amikor legutóbb a Halálvölgyben jártam, azt hallottam, hogy egy helyi az egyik katlan belsejében valamilyen alakokat talált. Feketék és soványak voltak, egyetlen szemük volt és valamilyen vasöltözéket viseltek. Később senki sem érdeklődött felőlük… Még a hadsereg sem – emlékezett vissza az orosz geológus. A kulcsszó lehet akár a hadsereg is: a második világháború után Szibéria ideális kiképzőterület volt a Vörös Hadsereg számára. A szovjetek szakértőket, katonákat és a legmodernebb technológiát szállították ide. Talán valamiféle bázisként szolgálhattak a titokzatos fémhordók, és ebben az esetben a korábbi visszaemlékezések csak kitalációk. Könnyen lehet, hogy a katlanok rejtélye már sohasem oldódik meg.

A helyiek nevetnek

A Halálvölgyet kutatók dolgát a természet is megnehezíti. A némileg felmelegedett, iszapos talajban a katlanok saját súlyuknál fogva süllyednek egyre mélyebbre. Ivan Mackerle rejtélykutató a saját bevallása szerint már egyetlen fémdobozt sem látott a környéken. Az expedíció egyik tagja azonban másnap szédült és elájult, a társaság ezért a lehető leggyorsabban elhagyta a Halálvölgyet. A helybéliek ezen már csak nevetnek: azt mondják, mindig is éltek ott démonok, akit pedig hatalmukba kerítenek a lyukak, sosem tér vissza.