Ki gondolná, hogy amit ma puszta élvezetből nassolunk, azt régen muszájból, orvosságként ették az emberek? A mai cukrok őse az emésztést segítette.
A régi is menő
A cukorkák készítésének története nagyon régre nyúlik vissza. Már az 1500-as években, az egyiptomi birodalomban is nyalták-falták az édességet, csak akkor még nem élvezeti cikknek szánták, hanem orvosságnak. Gyógyfüvekből készítették, cukor hiányában mézzel keverték ki a hozzáadott gyümölcsöket és magokat. Miután megszáradt, ették. Az európai cukorkagyártás a XVI. században kezdődött, akkor még hozzánk csupán importként érkezett, egészen a kiegyezésig. Magyarországon is kezdett kiépülni 1867 után az üzemi cukorkagyártás, addig főként a csehek és az osztrákok látták el a magyar piacot. Nem kellett sokat várni arra, hogy megszülessenek a kultikus magyar márkák, mint a Negro, a Francia drazsé vagy éppen a Duna kavics.
Kézi nyomásra jött a finomság
– Jelenleg is igen komoly cukorkagyártás folyik Magyarországon. Jánossomorján van egy nagyon komoly gyár, ott készülnek a Haribo cukorkák – mondja a Borsnak Intődy Gábor, a Magyar Édességgyártók Szövetsége (MÉSZ) titkára. A Központi Statisztikai Hivatal édességfogyasztásunkra vonatkozó legfrissebb kutatásából kiderül: tavaly 1382 forintot adtak ki fejenként édességre a magyarok, ami 7 százalékkal több, mint 2016-ban. De már akkor is több mint 5 százalékkal magasabb volt az arány, mint 2015-ben, ergo egyre többet költünk édességre. Míg régen a kemény cukorkáért rajongtak a magyarok, addig most a gumicukor a menő. Intődy Gábor azt is elárulta, észrevehető a fogyasztásban, egyre fontosabb a magyaroknak, hogy minőségi édességet egyenek. Egyébként az 1382 forintból 479 forintot tesz ki a csokoládé, ami több mint a harmada, a többi pénzt cukorkákra költjük.
