Szilveszteri bulinak indult, de tragédia lett a vége az 1965-ös, december végi túrának az Aggteleki Nemzeti Park Baradla-barlang rendszerében. Egy középiskolás és egyetemista fiatalokból álló barlangászcsoport a föld alatt szerette volna köszönteni az új évet. A mélybe nyolcan mentek le – köztük két tanár –, de élve már csak öten tértek vissza.
Az egyik túlélő Rill Attila, aki a diákok közül a legidősebb volt, a maga 21 évével. – Ahhoz, hogy nekem sikerült túlélnem, valószínűleg köze lehetett, hogy idősebb voltam a többieknél. A szervezetem jobban bírta a strapát, és az is segítette az erőnlétemet, hogy a Styx ági túra előtt megettem egy fél tábla csokoládét – idézte fel a Borsnak a nyugdíjas barlangász. A veszélyes vízzel teli Styx ág bejárása volt ugyanis a túra csúcspontja. De itt kezdődtek a gondok, ahogy elérték, a csoportból többen rosszul lettek. – A későbbi boncoláson például kiderült, hogy az egyik diáknak üres volt a gyomra. Ez okozhatott nála gyengeséget. Az sem utolsó szempont, hogy én zártam a sort a túrán, ez is közrejátszhatott a túlélésemben – mondta lapunknak Attila.
Azt továbbra is homály fedi, pontosan mi okozta a diákok halálát, de több magyarázat is van. Az egyik a kihűlés, mivel egy szakaszon végig 9–9,4 fokos vízben kellett sétálniuk. Aki próbált valaha fürdeni a 18 fokos Balatonban, az tudja, hogy már az is embert próbáló feladat.
– Mindannyiunkra hatott valami, de máig nem tudjuk, mi. Én úgy töltöttem el két és fél órát a hideg vízben, hogy utána ebből semmire nem emlékeztem. Egyrészt fennállhatott oxigénhiány, de az is lehet, hogy valamilyen vegyszer került a vízbe, ami a bőrrel érintkezve eszméletvesztéshez, másnál halálhoz vezetett – mondta Attila, aki a tragédia után fél évvel végigjárta ugyanazt az utat, de szerencsére minden rendben volt.
Attila 31 éven át volt a Richter Gedeon kutatási részlegének műszeres analitikusa, 30 évig aktív barlangutatóként élte mindennapjait. Azért hagyta abba a barlangászást, mert már nem bírják az ízületei.
A túra célpontja a magyar-csehszlovák határ elérése volt, amit rácsok jelöltek. 1965. december 28-án ereszkedtek le, január 2-án jöttek volna fel. A 10 fokos hidegre réteges öltözettel készültek, matracokat, hálózsákokat vittek, a lányok sátrakat, készültek az oxigénhiányt jelző karbidlámpával, és fejlámpával is.
A csoport december 31-én eljutott a határhoz, ahol elénekelték a himnuszt, majd amikor visszafordultak, többen kezdtek rosszul lenni. Két vezető indult el segítségért az aggteleki turistaházhoz, ahonnan határőrökkel és ózdi bányamentőkkel tértek vissza a fiatalokért. Mire odaértek, három gimnazista fiú elhunyt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.