Targoncásként nyugdíjazta magát a világjáró artista, László

Akit a győri OBI áruátvételi osztálya felé visz a jó sorsa, gyakran láthatja, amint egy jó kötésű fiatalember éppen kézen áll. A munkatársak unszolják, majd gyönyörködnek a produkcióban. Tamásy Lászlónak nem esik nehezére a mutatvány. – Artistaképzőt végeztem 1991-ben, és gumiasztalból írtam a diplomamunkámat – meséli a Kisalföld című napilapnak a győri születésű férfi. – Aztán irány a nagyvilág: Indiában milliárdos esküvőjén szólt nekem a tapsvihar, az amerikai sportcsatorna, az ESPN olimpiai beharangozójában szerepeltem, felléptem a Fővárosi Nagycirkuszban, tagja voltam az Eötvös Cirkusznak, tizenöt évig az amerikai Neil Goldberg’s tagjaként egy emelőszámmal, mint a Duo Golden artistája a nagyvilágban turnéztunk – sorolja László. Hongkong, a Fülöp-szigetek, Ausztrália, Tajvan, Japán, Libanon, Kanada – valamennyi helyen megfordult, öt évet az Egyesült Államok kü­lönböző nagyvárosaiban is eltöltött.

Két esztendeje tért haza szülővárosába, mert belefásult az utazásokba. Elfáradt a lélek, érzi az időt a test. – Az izmaim harmincnyolc év edzésének nyomait viselik. Hétévesen már az ETO-ban szertornáztam. Amíg más gyerek játszóterezett, én fél ha­tos keléssel edzésre jártam. Nem bántam meg, senki sem nyomott pisztolyt a fejemhez, csináltam, mert úgy éreztem, dolgom van – emlékezett László, akinek azzal sincs gondja, hogy eltűnt a csillogás, az őt pásztázó fénycsóva, a trapéz és a flitteres ruha. Nem figyelik lélegzet-visszafojtva a nézők, amikor a társát emeli. Esténként nincs tapsvihar, éljenző közönség, és pár felesleges kiló is felszökött már.

A barkácsáruházban ideje nagy részét a targoncán tölti, aztán a műszak végén még várja egy másik műszak, a másodállás, majd irány Győrladamér, a család: felesége és három lánya várja.