Stadler, a juhászból lett milliomos - Bizniszelni fogok a túlvilágon is!

„Itt tengődöm szülőfalum közepén meghúzva magam. Annak ellenére, hogy irdatlan összegeket fizettem be az államkasszába, rosszakaróim elérték a céljukat azzal kapcsolatban, hogy ellehetetlenítsenek.

Akik a 90-es években a stadionépítés kezdetén hatalmon voltak, már akkoriban rengeteg pénzt kértek és kaptak is tőlem. Kerek perec előrevetítették számomra, hogy amíg élek, a kezükben leszek, és ha nem úgy csinálom a dolgaimat, ahogy ők diktálják, újra és újra börtönben találom magam. Ezt az ígéretüket be is tartották, mert amikor az évi hetvenezer vagonnyi árut szállítottam a FÁK országaiba, ezt nem tudták elviselni, mivel ők szerették volna lenyúlni azt a piacot.

Közölték velem, hogy már a stadion építésébe ölt pénzemre is szükségük lett volna a választási kampányukhoz. Mivel azonban akkor már tudtam, hogy a Stadler csapata fel tud kerülni az NB I-be, égetően nagy szükség volt a stadion megépítésére és az arra szánt pénzre is. Akkoriba’ nemcsak a FÁK országaiban, de egész Kelet-közép Európában is működtek a bizniszeim.

Az oroszországi Igrisztoje pezsgőgyártól kétszáz országra kaptam kizárólagosságot termékeik eladására. Az itthoni politikusoknak fogalma se volt arról, hogy miképpen kellene üzletelni a volt Szovjetunió tagállamaival, és én csak annyit vártam volna el tőlük, hogy hagyjanak nyugodtan és törvényesen dolgozni. Ehelyett azt kaptam, hogy összességében tizennyolc évet kellett börtönben töltenem teljesen mondvacsinált vádat alapján. 

Itt tartok jelenleg, de amíg életben vagyok, mindig reménykedni fogok abban, hogy kiderül az igazság, és utolsó éveimet munkával tölthetem. Olyan szívós gyerek vagyok én, akit ha meg is tört a sok igazságtalanság, soha nem adja fel, és csak akkor teszem le a lantot, amikor már alulról szagolom az ibolyát. Ezt üzenem azoknak, akik azt gondolják, hogy már nem kell számolni velem, és hogy Stadler Jóska még a halála után is bizniszelni fog egy olyan világban, ahová nekik nem ér el a kezük.”
(Vége.)