Napi 50 kupica pálinkával is elbír Mónika

Illatolás, ízlelés, feszült csend és díjakra váró pálinkák – így néz ki egy zsűrizés, amin az ország legjobb pálinkáját szeretnék kiválasztani a bírálók. A megszokott persze az, hogy horgas férfiorrokat látunk a tulipános poharakba szagolni, ám az utóbbi években egyre több csinos női orr kémleli a főzeteket.

A férfiak pedig cseppet sem szemrehányóak a hölgyekkel, igaz csipkelődnek velük, annak ellenére, hogy bizonyított: a nők orra és ízlelése még akár jobb is, mint férfi társaiké. Persze a nulláról kezdeni merész próbálkozás, de egy diplomával és megfelelő gyakorlattal már a profik közt is helytállnak a hölgyek.

Ledő Mónika igencsak távolról érkezett ebbe a világba, de azóta már profinak számít, képes napi ötven kupicát megkóstolni. Mónika abba is be­avatta a Borsot, miért nem szabad kiköpni az értékes, gyümölcsből készült nedűt.

– Egy évembe is beletelt, mire ki tudtam tapasztalni, mit és hogyan bírok – meséli két pohár között a Borsnak Mónika. – Élelmiszermérnökként jött a lehetőség, hogy az egyetemen pálinkabírálómester-képzésén részt vegyünk. Háromezer féle pálinka után már igazi profi az ember, kiszűri a hibákat. Mivel a hiba abban is állhat, hogy túlságosan „karcol”, ezért le kell gurítani néhány cseppet a torkunkon, enélkül aranyérem is bukhat­na ezen – árulta el a pálinkamester.

Már az illat is nagyon árulkodik a minőségről, ha ugyanis körömlakklemosót vagy ázott mosogatórongy illatát érezzük, ott gondok vannak. A jó pálinka olyan, mint a parfüm, ha kikenjük a kézfejünkre, ugyanúgy éreznünk kell az illatot. A szín és az áttetszőség is szem­pont, és persze a gyümölcs íze a legfontosabb.

Mónikának egyébként a kedvence egy emléket idéz: a nagymama kertjéből frissen szedett málna illatának nem tud ellenállni. Igaz, sokra már nem kapja fel a fejét, de a legjobb, amit valaha kóstol egy különleges fekete berkenye volt.