Egy anya a rács mögött is anya marad

A börtön falain belül a család távolléte viseli meg legjobban a rabokat. A női elítélteknek családi látogatóhelyiségek kialakításával kedveskednek.

Gyermeknap alkalmából a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet II. Objektumában jártunk, ahol két fogva tartott édesanya mesélt az érzéseiről.

– Célunk, hogy ezt a zárt világot nyíltabbá tegyük a társadalom számára. A szobát a kollégáink rendezték be a az otthonról összeszedett játékokkal. A helyiséget pedig a fogvatartottak alakították ki – mondta Orosz Zoltán bv-szóvivő.

Nyolc évet kapott

Lillát három gyermek várja kint. Három éve él a rácsok mögött, de még mindig hátra van öt esztendő.

– A karácsony mellett a gyermeknap a legrosszabb. Minden percben a családomra gondolok, de ilyenkor sokkal hevesebben ver a szív – mondja a Borsnak könnyes szemmel a 42 éves nő. Két tinédzser gyerekét a volt férje neveli, a négyéves kislánya viszont gyámság alatt cseperedik. Ennek ellenére háromhavonta meglátogatja az édesanyját.

– Elfogadják a helyzetet, de ölelés nélkül a kicsivel sokkal nehezebb. A családi istentiszteletre szoktam hívni őket, ott meg is érinthetjük egymást. Jó ötlet a gyermeksarok, biztosan tetszeni fog neki is – teszi hozzá Lilla, aki az epilepsziája miatt nem állhat a börtönben munkába, de így sem panaszkodik.

Hat gyermeke várja

A másik hölgy, akivel beszélgethettünk, azt kérte, ne írjuk le a nevét. Kilenc hónapot kell még kibírnia elzárva a külvilágtól, szabadulásának hat gyermeke örül a legjobban.

– Képtelenség normálisan meg­magyarázni nekik, hogy miért van börtönben az édesanyjuk, de szerencsére egytől egyig kiállnak mellettem. A legnagyobb 22 éves, neki már saját családja is van, a többieket a férjem neveli. A 13 esztendős kislányomnak épp ma van a születésnapja – büszkélkedett a középkorú nő.

Fontos a testi érintkezés

– A beszélő sok mindenre elég, a környezetet is megszokja az ember, sok mindent megbeszélhetünk, de a testi érintkezés a legfontosabb, amit a gyerekszoba biztosít – teszi hozzá csillogó szemmel az elítélt. A hosszú fekete hajú, kék szemű nő korábban Kalocsán is ült. Ott a konyhán dolgozott, a pesti bv-intézetben viszont „udvarosként” melózik és faliújságot készít.