Szombati vendég Gönczi Gábor: Megtanultam nemet mondani

A zenész-mûsorvezetőnek csak másfél éves kisfia, Áron számított, amikor döntenie kellett arról, hogy vállalja-e a szereplést a show-ban. Egy trükkel megoldotta, hogy Erdélyi Timivel versenybe szállhasson.

Miért döntött úgy, hogy indul A Nagy Duetten?

Járt már a bulinkon?

Igen, ismerem a zenekarát, a Smile-t.

Mások is láttak, és azt mondták, ezzel a sráccal kezdjünk valamit. Így jött az ötlet, és vele a nagy dilemma: profi vagy nem profi? Végül azt mondták, ha amatőrként indítanak, abból palotaforradalom lenne, profiként maximum nekem kihívás.

Valahol tényleg félúton vagyok a kettő közt, mert nem tanultam énekelni, mindig ösztönösen csináltam. De azt szoktam mondani, és így is élem az életemet, ha valamit szívből szeretünk csinálni, azt az emberek is szeretik. Láttam ebben a műsorban gigantikus tehetségeket elvérezni az elején, mert nem jött át. És láttam nagy bohócokat elmenetelni a döntőig.

Komoly híradós, könnyen elengedték? Mondjuk Pachmann Péter már törte az utat.

A magyar emberek imádnak mulatni. Ez a mulatós vér mindenkiben benne van. Innentől kezdve egy magyar ember előtt soha nem ciki énekelni.

Ha megnézem, hogy kiknek játszottunk az elmúlt huszonöt évben, voltak politikusok, bankigazgatók, könyvelők, adószakértők, mindenféle ember, de éjfélkor mindenki a mikrofonomat akarta, hogy elénekelje a Pocsolyába léptem című számot. Ez bennünk van. Szeretjük a zenét, szeretünk énekelni. Egy szívsebész attól, hogy elkezd énekelni, még nem veszti el a hitelét. Tudom, hogy meg tudja műteni a szívemet.

Ön akart részt venni a show-ban?

Nem, de nagyon jólesett, hogy hívtak. Csak egyetlen dilemma volt, hogy vállaljam-e, az, hogy másfél éves a kisfiam, és bármit teszek, az a páromtól és tőle veszi el az időt. Felmerült, hogy mi lesz azokkal a vasárnapokkal, amikor együtt szoktunk lenni édes hármasban. Aztán úgy döntöttünk, hogy a vasárnapot áttesszük szombatra. Végül is Áronnak mindegy. Most az új vasárnap a szombat.

De a zenekarának nem mindegy.

Nekik nem, de játszunk így is épp eleget, hogy ez a néhány hét ne számítson. Elengedtek, és nagyon drukkolnak nekem.

Nincs demokrácia?

Nincs! Demokratikusan megválasztottak, de onnantól én döntök. Na jó, nem, de komolyra fordítva a szót, ebből nincs probléma. Játszunk mi hétköznap is, a fellépések ugyanúgy mennek. De a szombat a családomé, vasárnap pedig lesz ez a nagy show, amiben megpróbálom magam a legjobban érezni.

Aki ismer, tudja, hogy soha semmi olyat nem szoktam elvállalni, aminél nem érzem, hogy teljes szívvel tudnám csinálni. Az elmúlt közel öt évben nagyon megtanultam nemet mondani olyan projektekre, amelyeknél éreztem, hogy nem leszek úgy benne, ahogy szeretnék, hogy benne legyek. Itt egyedül csak a szent családi vasárnapunk volt a tét, de megoldottuk a dilemmát.

A kisfia is muzikális?

Igen, az anyukája népzenész, éjjel- nappal énekel, furulyázik, citerázik, dobol neki. Áron is énekel, dobol, és ami másfél éves gyereknél durva, ritmusra tapsol. Remélem, hogy a jó géneket örökölte tőlünk.