Bors-autó: Felpörgették a Jazzt a japánok

Vajon mit tud a Jazz, amit a konkurens modellek kevésbé? Először is lássuk a formatervet! Elég csak ránézni az aktuális változatra, és rögtön igazoltnak láthatjuk az állítást: csak mert kicsi, nem kell unalmasnak lennie. A Honda tervezői az elmúlt évtizedben bátran kezelték a tervezőasztalon a „ceruzát”, hiszen az ufószerű Civic megjelenése felért egy iparági forradalommal, és ez a lendület – bár kicsit visszafogottabb formában – a Jazznél is kitart.

Bálterem az utastérben

Bátrak, néha talán kissé tolakodóak a Jazz olykor éles, olykor finom vonalai, összképében mégis egy fiatalos, sportos autót kapunk, amely a tapasztalatok szerint minden korosztálynak bejön. Ehhez persze a megnyerő külső mellett hozzájárul az inkább praktikusnak, mintsem szépnek mondható utastér, amely olyan tágas, mint egy bálterem. Szinte elképzelhetetlen, hogy a tervezők miként tudták úgy alakítani az alig négyméteres autó utasterét, hogy egy jól megtermett sofőr mögött még egy középkategóriás autóknál is tekintélyesnek számító méretű lábtér keletkezzen, ezzel fokozva az utasok utazási komfortját. 

Segít a mágikus ülésrendszer

A tapasztalatok szerint a tulajdonosok gyakran használják autójukat pakolásra is. Ebben nagy segítséget jelent a Magic Seat ülésrendszer, melynek egyrészt az ülőlapja felhajtható, így az első és hátsó üléstámlák közt méretes rakodótér egészítheti ki az egyébként sem kicsi, 384 literes csomagteret.

Ha még több helyre van szükség, akkor a hátsó üléssor osztottan is lecsukható, ezzel pedig egy síkpadlós furgonná alakul a Jazz. A kicsit unalmasra sikeredett műszerfal közepét természetesen már ebben az autóban is egy nagy méretű érintő­képernyő uralja, amelyről az autó számos funk­cióját lehet állítgatni, a rádiótól a sávtartó asszisztensig bezárólag, de szerencsére a szellőztetés és fűtés vezérlését megtartották a klasszikus forgókapcsolós panelen. Apró negatívum, hogy a médiaberendezés hangereje csak érintőkapcsolók segítségével szabályozható, mely egyrészt nem áll kézre, másrészt elég körülményes is.

130 lóerő

Tesztautónkat a legújabb, 1,5 literes, 130 lóerős, benzines motor hajtotta, amely a gyáriak szerint a vásárlóközönség egyik kívánsága volt. Az erőteljes, és nyomatékban sem szegény erőforrás valóban lendületet ad a kicsinyke autónak, pont akkorát, hogy még nem érezzük feleslegesen túldimenzionáltnak a motorháztető alá szorított ló­erőket. Normál használatban a Jazz a csendes futás mellett kellemes fogyasztással is megajándékozza ve­zetőjét, vegyes használatban hatliternyi üzemanyaggal is megelégszik.