Nincs életem - mondja a nő, aki két éve nem meri elhagyni a lakását

Sokunknak talán elképzelhetetlen, hogy egy 22 éves lány ne akarjon kimozdulni, barátokkal találkozni, sétálgatni, moziba menni - vagy úgy nagy általánosságban élni az életét - azonban vannak, akiknek minden egyes megtett lépés a szabadban egyet jelent a pánikkal. Ilyen nő a Newcastle-ben élő Abby Lewis is, aki két teljes éve el sem hagyta a lakását. Maximum a hátsó kertbe merészkedik ki, az azonban, ha négyháznyira élő nagymamáját kéne meglátogatnia, már fizikai rosszulléttel tölti el. 

Noha a fiatal lány tünetei már tiniként jelentkeztek, mégis csak 2016-ban diagnosztizálták nála az agorafóbiát - írja a Sun. 

“Másoknak nehéz megérteni, mit érzek, vagy miért érzem. Én magam sem tudom, mi váltotta ki nálam ezeket az érzéseket. Lemaradok mindenről. Nincs életem” - magyarázta Abby, akinek annak ellenére sikerült megismerkednie egy odaadó fiúval, hogy különösebben eljárt volna. A szintén 22 éves Rhys Irvinggel fiatalon össze is költöztek, a lány pedig szép lassan kezdett megbirkózni démonjaival. Munkát vállalt egy menyasszonyiruha-kölcsönzőben - a sötét napok azonban szépen lassan visszatértek.

“Végül feladtam a munkámat, mert úgy éreztem, ez túl sok nekem. Gyakran jelentettem beteget a leglehetetlenebb kifogásokkal, mert képtelen voltam elmondani, min megyek keresztül. Végül megmondtam Rhys-nek, hogy hazaköltözöm a szüleimhez, mert túl sok lett számomra, hogy egész nap otthon üljek, arra várva, hogy hazaérkezzen a munkából” - idézte fel az elmúlt évek történéseit Abby, aki a hazaköltözésekor még nem is sejtette: a legrosszabb még hátravan.

Két éve börtönbe zárva

A fiatal lányra 2015-ben olyan heves szívdobogás jött rá, hogy összeesett és levegőt sem kapott. Ekkor jött rá: egyedül a négy fal közt érzi magát biztonságban. Ekkor kezdődtek “önkéntes börtönévei”: azóta ugyanis nem hagyta el otthonát. Közösségi életet - mint mondja - kizárólag a Facebookon él, a személyes kapcsolatokat gyakorlatilag kiirtotta maga körül bezárkózásával.

Noha barátja a mai napig kitart mellette, hetente többször meglátogatja, a lány retteg attól, hogy Rhys egyszer továbblép. Természetesen az év vége a legnehezebb. “Ez a harmadik karácsony, amit bezárva, otthon töltök el, és nem tudok úgy megünnepelni, mint ahogy szoktam. Pedig szó szerint ezt az időszakot szeretem a legjobban az évből. Nem mehetek el ajándékokat venni, megnézni az ünnepi fényeket, látni a sok boldog és izgatott arcot - nagyon, nagyon hiányzik.”