Ha nyálával jóllakhatnék, soha se köpné ki!

Akinek nem inge, ne vegye magára – naponta akár többször is halljuk és mondjuk is. De a szólásmondások egy része mára teljesen kikopott nyelvünkből, vagy csak nagyon kevesen használják őket. A Sze- retlek Magyarország portál összegyűjtötte a legízesebb magyar közmondásokat, a Bors ezekből szemezgetett.

1. Zsírodat, mázodat ne vesztegesd rája.

Vagyis bármi is az, nem érdemes vele foglalkozni.

2. Apja is ember volt, vasvillával ette a szérdéket.

A szérdék aludttejet jelent. A közmondást az ostoba embe­rekre, ostoba tettekre használták.

3. Bekötötték már a zsák száját.

A vájt fülűek hallhatták már, igaz, nem túl gyakran, az állapotos nőkre használják.

4. Feltartja orrát, mint a zámolyi borjú. 

A fennhéjázó emberre mondták, miként azt is, hogy beesik az orrába az eső.

5. Én is voltam valaha szép asszonynak kocsisa.

Amikor valaki felett eljárt az idő, de fiatalon szép volt.

6. Bús vadkan a tölgyfának is nekivágja agyarát.

Arra az emberre használják, aki elkeseredettségében másokon tölti ki a mérgét.

7. Elvitte azt a kétszárnyú veréb!

Az illető elveszti a jókedvét.

8. Oda a vese, de itt a szaga.

Amikor el is kapják a tolvajt.

9. Fogas a verőfény.

Bár szép napos az idő, csípős hideg van.

10. Ha nyálával jóllakhatnék, soha se köpné ki!

Akire ezt mondják, az bizony zsugori ember.