Van, hogy a köszönetben nincs köszönet

Gyakran írnak szerzők a könyveik elejére ajánlást azoknak, akiknek valamiért meg akarják köszönni a mű létrejöttét. A pár soros üzenetek többnyire egy családtagnak, barátnak, az író számára fontos, sokszor már elhunyt em­bernek, esetleg szerzőtársnak szólnak. Van, hogy olyan szívhez szólóra sikerednek, hogy az olvasót is meghatják. De persze az is előfordul, hogy humorosra veszi az író a figurát. Ilyen, az interneten köröző angol nyelvű ajánlásokból teszünk most közzé néhányat.

Carley-nak, aki jobb ember volt nálam, annak ellenére, hogy kutya volt. 

(David Wong: This Book is Full of Spiders)

Anyának (Csak ugord át a szexjeleneteket, kérlek!)

(Matthew Klein: Nincs visszaút)

Colin Firthnek. Nagyszerű ember vagy, de házas vagyok, szóval szerintem csak maradjunk barátok.

(Shannon Hale: Vakáció Mr. Darcyval)

Az illinois-i Lyons Township Gimnázium tanulóinak. Mert a hátsó sorban ülő srác megkért rá. 

(Kendare Vlake: Halandó istenek)

Ezt a könyvet Kanye Westnek ajánlom, mert a büdös életben nem fogja elolvasni. 

(Joan Rivers: Egy őrült díva naplója)

Nejemnek, Marganitnek, valamint gyermekeimnek, Ella Rose-nak és Daniel Adamnek, akik nélkül ez a könyv már két évvel korábban elkészült volna. 

(Joseph J. Rotman: Matematika – Bevezetés az algebrába)

Anyukámnak és Apukámnak. Támogatásotok – és a mentális problémák, amiket tőletek kaptam – tették mindezt lehetővé.

(Judd Apatow: Sick in the Head)