Megindító kiállítás látható a budapesti Sziklakórházban. Az Én lettem a halál, a világok pusztítója címû állandó tárlat az első Európában, ami az atomfegyverek pusztító erejét mutatja be az 1945-ös hirosimai és nagaszaki atomtámadáson keresztül. Nem bűnbakok keresése a tárlat célja, hanem a figyelem ráirányítása az ismét erősödő nukleáris fenyegetésre. Látható több olyan tárgy is, ami „túlélte” a második világháborút lezáró két atomcsapást, bár a tulajdonosaik odavesztek. Aggodalomra semmi ok: a Borsot úgy tájékoztatták, hogy a tárgyak már nem sugároznak.
Ott van például a 12 éves Vatanabe Rejikó ételhordója, amit az édesanyja talált meg egy mezőn, 550 méterre a hipocentrumtól. A dobozban még benne volt a kislány ebédje: rizs és bab. Ezt a mai napig így őrizték meg az utókornak, fájó mementóként. Ezen felül látható több festmény is, amit túlélők készítettek, így próbálva feldolgozni a szörnyűségeket. Ezek értékét az is növeli, hogy fotókat több éven keresztül nem lehetett közzétenni az atompokolról.
Megismerhető Szaszaki Szadakó története is. A kislányt kétévesen érte a sugárzás Hirosimában, tíz esztendôvel később leukémiát diagnosztizáltak nála. Egy ősi japán hiedelem szerint aki ezer papírdarut hajtogat, azt életre szóló szerencse éri és meggyógyul betegségeiből. Szadakó a körülbelül 1300 origamimadár ellenére 12 évesen elhunyt. Ám a daru így is az atomrobbanás és a béke szimbóluma lett.
A briteknek annyi lenne
A Japánra ledobott bombák tizenöt-húsz kilotonnásak voltak, a ma az oroszok kezében lévő, Sátán fantázianevű fegyver viszont már húszezer kilotonnás. Ennek hatását egy térkép is megmutatja: a Sátán egész Londont, utóhatásként pedig majdnem az egész brit szigetet lakatlanná tudná tenni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.